A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Vásárhelyi menekültek Kiskunhalason, 1692-1699

bevette Belgrádot. Tatár segédcsapatok elfoglalták Lúgost, Karánsebest, Lippát, és egészen Szolnokig és Debrecenig végig pusztították a Tiszántúl nagy részét. 1691 augusztusában százezer főnyi seregével a már Zimonyig előrenyomuló nagyvezírt Lipót császár csak a Szalánkeménnél vívott ütközetben tudta megállítani. A török fővezér is elesett. A Habsburgok úgy ünnepeltek, mintha a Szent Liga Magyarország nagy részét visszafoglalta volna az Oszmán Birodalomtól. 1687 és 1691 között az ország belsejében az utánpótlási vonalaiktól elvágott török helyőrségek sorra megadták magukat. Patthelyzet állt elő: sem a törökök, sem a császáriak nem tudták megvetni lábukat a Balkánon. A háború váltakozó szerencsével tovább folyt.5

Thökölynek sikerült Drinápolyból kiindulva Erdélyt elfoglalni, melynek fejedelmévé maga a szultán emelte. A török közben elfoglalta Lippát, Belgrádot, Szendrőt, Erdélyt azonban nem sokáig tarthatta meg Thököly, sőt Heissler tábornok Nagyváradot is visszafoglalta a töröktől.

1692-ben Váradot, 1693-ban Jenőt vesztették el a törökök. A Körös-Maros vidéknek elnéptelenedése következtében a török haderő élelmiszer ellátása egyre nehezebbé vált. Thököly lényegesen megcsappant seregével Gyulára húzódott vissza, és a tatárokat támogatva zavarta a császári csapatok hadműveleteit. Katonái Gyula élelmezéséről portyákkal gondoskodtak. Hol Thököly kurucai, hol a török-tatár csapatok, hol a császári csapatok rabolták, pusztították az alföldi településeket. Ha nem is érte közvetlen támadás a falvakat, városokat, az átvonuló hadak élelmezési és fuvarozási terhei olyan súlyosak voltak, hogy a lakosság nemegyszer elmenekült, hogy megszabaduljon a folytonos zaklatásoktól.

A török oldalon harcoló Thököly katonái ellátásuk hiányosságainak pótlására 1690-ben súlyosan megsarcolták Vásárhelyt is. Elhajtották a lakosok minden marháját. A főbírót a kéménybe rántatták fel, és az összeszűkült létrához kötözve a kémény alá gyújtott tűz lángjával és füstjével próbáltak tőle pénzt kicsikarni. Thököly hadainak élelmezési nehézségeiről írva jegyzi fel naplójában: „Nemhogy ennyi

5Magyarország története, 1686-1790. Főszerk. EMBER Győző, HECKEN AST Gusztáv. 1. köt. Bp„ 1989. 88-89.

12