A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

ÉVFORDULÓ - Kruzslicz István Gábor: Százhúsz éve, a szegedi "nagy víz" idején épült Hódmezővásárhely árvédelmi téglafala

hogy megtegyen mindent, amit emberi erő, buzgó akarat és végső elszántság megtehet, hogy meghozzon mindenki minden áldozatot fenyegetett varosunk és életünk megmentésére! Ha a víz a töltésvona­lon kitört, előbb a külterületen kísérelteik meg felfogása, egyidejűleg a belterületre nézve is töltések építtetvén, ha a külvonalat kénytelenek lennénk föladni, szorítkozunk egyedül a belvédelemre. Ha megdördül­nek az ágyúlövések, köteles minden háztól minden munkabíró ásóval és ha lehet talicskával a város közházához sietni. ” A veszély nagyságától való félelem tükröződik e felhívás minden sorában. A természeti csapás kivédésére az egész várost mozgósítot­ták. Március 6-án fél század utász is érkezett, kiket azonnal a körtöltés építéséhez rendeltek ki. Éjjel 2 órakor érkezett a hír a petresi gátsza­kadásról, amely azt is jelentett egyben, hogy a Tisza a túlsó partnál tört ki, így városunk a közvetlen veszélytől megmenekült, de a kizú­duló víz hatalmas megművelt területeket árasztott el. Az első feladat Algyő és Tápé megmenekítése lett volna. Az élet-halál küzdelem nem sokáig tartott, mert március 11-én hatalmas vihar kerekedett, amely a töltések felé korbácsolta az óriási víztömeget. Hajnali negyed háromkor érkezett Lukács György kormánybiztos sürgönye, amely Szeged katasztrófájáról értesített bennünket. Ábrái Károly polgármester tolmácsolva törvényhatóságunk részvétét, föl­ajánlotta városunk vendégszeretetét a szerencsétlenség által sújtottak részére. A törvényhatóság felhívással fordult a város lakosságához. A vásárhelyi munkáskezek ott voltak az alföldi indóház közelében épp azon a helyen, ahol az ár áttörte a töltést. Öt embert elsodort a víz, és az ilavai emlékmalomban lelték halálukat, két fő nyomtalanul eltűnt. A város lakossága szinte azonnal megkezdte az adakozást. Reggel 9 órára 500 darab kenyeret és négy mázsa szalonnát hordtak össze a városházához, ezenkívül főzelék, liszt, sonka, bab, borsó, kása is je­lentős mennyiségben gyűlt össze a károsultak részére. Ugyanezen a napon összehívott rendkívüli közgyűlés 5 ezer forintot utalványozott ki a belügyminiszter hozzájárulásával a bajbajutottaknak. A korabeli polgármesteri jelentés menekültekről is beszámolt: „...és jöttek a menekültek, előbb egy-kettő szórványosan, majd Makó felől, miután Szegedről Algyő felé közlekedni már rég nem lehete, aztán óránként, naponként többen-többen, és városunk közönsége 106

Next

/
Thumbnails
Contents