A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)
TANULMÁNY - Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi Virradat szabadkőműves páholy megalakulása
holyalap-járulékokat, holott a Virradat páholy a fővárosi nagypáholynak arról számolt be, hogy ezen összegeket a teljes 1913-as esztendőre rendezték.58 Problémák merültek fel a vásárhelyiek tagdíjfizetésével kapcsolatosan is. Az aradiaktól sem volt zökkenőmentes a búcsú: az Összetartás páholy június 12-i munkáján megadta ugyan az elbocsátást Klein Simonnak, Müller Jenőnek és Adler Miksának, de személyenként harminc koronát követelt tőlük az elbocsátási okmány kiállításáért, holott — olvashatjuk Müller Ferenc titkár a nagypáholyhoz intézett panaszában — „a három testvér kíméletből nem kérte vissza a páholyalapra befizetett pénzeket, sőt, mint tudom, részvényeik is voltak, s azokat sem óhajtották kiegyenlíttetni, s mégis így jártak el velük szemben. ”59 A páholyjelvény kérdése A vásárhelyi testvérek 85 évvel ezelőtt nagy reményekkel, lelkesen indították útjára a Virradat páholyt, amely hivatalosan 1920-ig, gyakorlatilag csak 1919-ig működött. Nem született szerencsés csillagzat alatt: mire megerősödhetett volna, kitört az első világháború, a testvérek jelentős része a frontra került, miközben az itthon maradottak folyamatos, egymás elleni ármánykodásaikkal gyengítették szövetségüket. Volt azonban egy harmadik probléma is, mégpedig az a vészes tehetetlenség, döntésképtelenség, amely az új páholy szinte első elintézendő kérdésénél, a páholyjelvény kiválasztásánál rögtön a felszínre került. Egy ilyen horderejű kérdés eldöntése normális esetben talán egy hónapot vett volna igénybe, a vásárhelyi testvérek azonban közel fél évig rágódtak rajta. A megalakulás mámoros időszakában, az 1913. június 26-i páholymunkán kezdődött a történet. Csukássy Jenő budapesti főszónok korábban a hét arany búzakalászt ajánlotta a vásárhelyi szabadkőművesek Figyelmébe, amely egyrészt szimbólumként is megfelelő, másrészt stílszerű is, hiszen mind Hódmezővásárhely, mind Orosháza lakói zömében földműveléssel foglalkoznak. Müller Ferenc 58 MOLP. 1083. 145. cs. 38. t. CXII, 4660/1913. 59 Uo. 3350/1913. 68
