A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Domokos Mátyás: Elvéreznek legszebb álmaink?
DOMOKOS MÁTYÁS ELVÉREZNEK LEGMÉLTÓBB ÁLMAINK? A világért sem tekintse senki szabályos előadásnak, amit kedves vendéglátónk és házigazdánk: dr. Rapcsák András polgármester úr szíves felkérésére a hatvan esztendővel ezelőtti hódmezővásárhelyi író-paraszttalálkozóra az írói szerep mai változásairól és lehetőségeiről egyáltalán mondani tudok. Tegnap este a Városházán azt mondta a polgármester úr, hogy az nem baj, ha valaki mást mond; a baj az, ha valaki hazudik. Én nem tudok mást mondani, mint amit gondolok, s azt gondolom, amit mondok. Ezért nehéz most megszólalni. A hatvan esztendővel ezelőtt itt járt írók cikkeinek az olvasása közben ugyanis könnyen támadhat az embernek olyan érzése, hogy Galilei igazsága miránk nem vonatkozik; talán mégsem mozog a - magyar - föld. Az 1935-ös állapotok diagnózisát az 1995-ös magyar valóságról megszerezhető tapasztalatokkal szembesítve, mi sem érezhetünk mást, mint amit egy költő - nem ugyan itt, Hódmezővásárhelyen, de akkoriban, s egyetemes érvénnyel - így fejezett ki: „Régen, mint az álmok tékozló, / más fiai, / azt hittem, lehet a világon / segíteni, // azt hittem, szép szó vagy erőszak / ér valamit / s az élet, ha sokan akarjuk / megváltozik.”- De hát, úgy látszik, nem változik meg most se, pedig sokan akartuk, illetőleg: nem is olyan régen, sokáig abban a hiszemben voltunk, hogy sokan vagyunk, akik csakugyan azt akarják — ki szép szóval, ki erőszakkal hogy a magyar élet jellege, szerkezete és minősége, vagy ha tetszik: fátuma megváltozzon. Szabó Lőrincet idéztem, a Különbéke két versszakát, mert azt hiszem, aligha lehetne tömörebben megfogalmazni annak a megcsalatottságnak az érzését, amely a mai élet hétköznapjait csüg- gesztő, általános depresszió végső oka a kilencvenes években. Ha tréfálkozni volna kedvem, azt is mondhatnám, hivatkozva például Nagy Lajos cikkére, amelyben a hódmezővásárhelyi tanyavilággal való találkozás során szerzett benyomásait foglalta össze, hogy lám a kukorica most is furulyázik, a napraforgó tányérja most sem nagyobb egy gyerekökölnél, és ára most is van a búzának, de lefogadom, hogy mégis gondok lesznek az értékesítésével, s persze ennek a gondnak is 122
