A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Szigeti János: Zsidó mártírjaira emlékezett Mindszent és Hódmezővásárhely
megpróbáltatásokat. Az ötvenkét zsidó mártír nevét és életkorát Kecskeméti János polgármester felolvasta, majd felavatta az emlékművet, és átadta a sírkertet, ezzel tisztelgett az elhunytak emléke előtt. Az emlékbeszédek elhangzása után Markovics Zsolt, a budapesti Páva utcai körzet rabbija Weisz Ferenc főkántor közreműködésével istentiszteletet tartott. A káddist (gyászimát) Zoltai Gusztávval együtt a zsidó gyülekezet férfi tagjai mondták el az emlékműnél. A hódmezővásárhelyi emlékező istentisztelet Ugyanezen a napon, 1998. június 28-án a Szeremlei u. 3. szám alatti imateremben mártír-istentiszteltet tartottak. A gyászistentiszteletet a MAZSIH1SZ és a Szohnut első számú vezetői jelenlétében nagyszámú emlékező közönség előtt tartották. Vanderstein János hitközségi elnök üdvözölte az egybegyűlteket. 1941-ben a vásárhelyi zsidó népesség 1501 főből állt. Az ezt követő sötét évek gyötrő gondokat és soha be nem gyógyuló sebeket jelentettek. A zsidó férfiakat fegyvertelen munkaszolgálatra hurcolták el. Puszta kézzel kellett az aknamezőkön átjárást biztosítaniok. Az aknaszedő zsidók nyakára hosszú pórázt kötöttek. Az alakulatok előtt menetelve testük súlyával váltották ki az aknák felrobbanását. 1944 júniusa jelentette az Endlösung vásárhelyi kezdetét, de ehhez még hozzátehetjük az Ausrotten német szót, amely kiirtást jelent. A vásárhelyi zsidó lakosságot a zsinagógába terelték, majd a szegedi téglagyáron át vezetett a mártírok útja, amelynek végső stációi a náci haláltáborok, „Európa Bábeljei” voltak. A vészkorszakra dr. Rapcsák András polgármester, országgyűlési képviselő emlékezett: „ Fél évszázada is elmúlt immár, hogy - a próféta szavaival szólva —»Leesett a sárba az emberek arca«, és a »veres ború szőlőt« ismét vérrel öntözte meg az Úr. Nem először az egyszerre »homo sapiens« és »őrült majom« emberi nem történetének évezredei alatt, de soha ilyen iszonyatos módon, soha korábban ennyi nemgyógyuló sebeket hagyva az életben maradottak álmaiban és éber emlékezetében. A vészkorszak gyér számú túlélőinek s még élő tanúinak dér ütött már a feje, gyengül a látása, de nem hegednek be sebek, 104
