A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Szigeti János: Zsidó mártírjaira emlékezett Mindszent és Hódmezővásárhely

.V nincs igazi feleli a kérdésre: »Hogyan történhetett ez meg? Miért történt mindez?«

...Számunkra, hódmezővásárhelyi nem zsidó polgárokra, itt maradt örökölt lelkifurdalásként a kérdés, amely a magyar nép legjobbjait, atyáinkat is gyötörte: »Hogyan volt lehetséges, hogy honfitársaink egy csoportját ki akarták tépni a városközösség testéből, s nem támadt elegendő erő, hogy ezt megakadályozza, elég erős kiáltás, hogy a szégyent tiltakozással enyhítse?« Hogyan történhetett, hogy polgártársaink egy csoportja a 20. Század közepén megismételhette évezredekkel korábbi ősei babiloni panaszszavát: »Hallották, hogy sóhajtozom, de nincs vigasztalóm. Minden ellenségem hallotta bajomat, és örvendezett, hogy így tettél.«

A magyar nemzet legkiválóbb szellemei már fél évszázaddal ezelőtt a katasztrófából föltápászkodó életújrakezdés első óráiban is föltették az előbbi kérdéseket és megkeresték a választ.

A demokrata, humanista és patrióta nagy gondolkodó, Bibó István éppen 50 esztendeje, 1948-ban írta a Válasz hasábjain: »Azok, akik egyszerűen csak a magyar társadalom átlagos, véletlenül melléjük került tagjainak az emberszeretetét, a segítőkészségét és az áldozat- készségét tapasztalták meg, kétségtelenül nagyon erősen kisebbségben vannak. Bármennyi együttérzés, segítőkészség volt itt is, ott is ebben az országban, az üldözöttek nem érezték, és nem érezhették azt, hogy az ország, a közösség egészben mellettük áll, egészben velük együtt érez. Elmondhatunk annyi igaz történetet, amennyit akarunk, az emberszeretet és a segítés hazai hőseiről: azt komolyan egy percig csak képzelni is, hogy az üldözött zsidóság egészének a magyarság egészével szemben hálára van oka, hog}> az üldözések alatta magyarság viselkedése folytán vele jobban összeforrt, mint addig, - mint ahogy igenis jobban összeforrt a dánokkal, hollandokkal, jugoszlávokkal, franciákkal, sőt olaszokkal is - azt komolyan nem állíthatja senki sem.«

Még magyarországi is, annyi eltelt év és annyi leírt gondolat után is aligha tudnánk hozzátenni valamit a bibói számvetéshez, amely komolyságában és gondolati erejében méltó a magyar nemzet legjobb szellemeinek önkritikus és bűnbánó hazafiságához. így látjuk, és érez105