A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Herczeg Mihály: A népművelés és a néptanító Vásárhelyen 1944 előtt 40 Szenti Tibor: Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen 1919-ben

végrehajtóvá vált, miközben a román parancsnokság a „háttérben” maradt.

Berényi László ettől kezdve román fegyveres támogatással kettős gyűjtési szenvedélynek hódolt. „Rendőrparancsnokságára” hordatta össze a románok és az általa elrablóit tárgyakat. Ezek között ékszerek épp úgy szerepeltek, mint csontnyelű sétabot. Szarkaként „műértett”, és mindent összerabolt, ami csillogott. Gyűjtőszenvedélyének másik részét a védtelen emberek képezték. Nőt, gyereket, öreget, mindenkit összefogott, aki benne ellenszenvet váltott ki, valamilyen ellenállást fejtett ki, vagy bármilyen okból neve, személye „üldözendővé" vált. Gaztetteihez kitűnő társra lelt a helyi Nagy Géza fényképészsegédben. Tevékenységének azzal igyekezett „hitelt és elismerést” biztosítani, hogy Arany Mária személyében egy itteni, egyszerű lányt szemelt ki menyasszonyának. Erről így írt a korabeli lap: „Berényinek vasárnap volt az eljegyzése egy vásárhelyi lánnyal. Az eljegyzés nagy dáridó mellett folyt le..., a leány nem akart hozzá menni, azonban a leány szüleit azzal fenyegette meg, hogy ki fogja irtani az egész családot, ha a leányt nem adják hozzá. ” 6

Rémuralmát napról napra fokozta. Az elfogott, összekötözött embereket részben saját kezűleg ütlegelte, részben a román pribékekkel kínoztatta meg. A szaporodó fogolylétszám miatt a „rendőrségi épület” szűknek bizonyult, ezért a városháza pincéjét használta fogdának.

Figyelme gyorsan ráterelődött a város ellenzéki hagyományaira. Besúgással, följelentéssel névsort állított össze. A munkásvezetőket igyekezett elfogni, de ők a veszélyhelyzetben elmenekültek, és a román katonák csupán Posztós Sándort találták otthon. Az 1873-ban született szocialistáról így írt Fejérváry József: „...törvényhatósági bizottsági tag, a szociáldemokrata pártnak egyik vezető fér fia, a föld- munkásságnak megszervezője, s a proletárdiktatúra alatt a direktóriumnak egyik vezetőségi tagja, kit Berényi oláh hadnagy halálra ítélt, s kit már vittek is a vesztőhelyre. Honnan csak a városi tanács közbelépése mentett vissza az életbe... ” 7

6 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1919. július 31.

7 FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. 322.

64