A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Herczeg Mihály: A népművelés és a néptanító Vásárhelyen 1944 előtt 40 Szenti Tibor: Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen 1919-ben

A sztálinista történelemszemlélet vulgárszocialista modorban csak üldözött proletárt és ezek osztályellenségét, elsősorban országos, illetve helyi hatalmat különített el, ítélt meg; egyéni különbségek nélkül, mereven „jó és gonosz” rétegre osztva a társadalmat. Fejérváryt nem lehet kommunista rokonszenvezőként beállítani, mégis tisztelettel írt Posztós Sándorról; de személye honpolgári, emberi értéket jelentett a város több vezetője előtt is. Nem véletlen, hogy id. dr. Csáky Lajos 152 holdas városi főügyész vezetésével 4 tagú református papi küldöttségjárult a román városparancsnoksághoz, hogy Posztóst engedjék szabadon. A románok a határozott föllépés és a csoportos összefogás hatására most is megtorpantak, és engedtek. Berényi szabadon bocsátotta a szocialista vezetőt és a nőket.

Az ő erkölcsi ítélete szerint persze ára volt a fogoly szabadulásának. A börtönből ugyanis további személyeket engedett el, akikért a családjuk nagy pénzeket fizetett. Csakhogy az ilyenfajta kiválogatás során fogságban egy csomó nyomorult, szegény ember maradt. 39,5 %-uk földműves volt, 35,5 %-uk ipari munkás, 12 % egyéb foglalkozású és 9 fő, 16 % ismeretlen katona, akiket a határ és a város legkülönbözőbb pontján, minden indok nélkül fogtak el. Ezért az 56 emberért senki sem fizetett, illetve már nem volt idő arra, hogy a vérdíjat letegyék. A helyi lap is megállapította: „A Berényi hóhér szerencsétlen áldozatai mind szegény emberek voltak s legtöbbjük özvegyet és árvákat hagyott sötét nyomorúságban. ” 8

A hátrahagyott családok eleinte 20, 30, 50 korona állandó havi segélyt kaptak, a megtorlás először tehát szocialistaellenesnek indult, de az összefogottak közül épp a vezetők és aktív tagok hiányoztak, így az egész akció szegényellenes jelleget öltött. Berényi a saját osztályos társain, a proletárokon állt bosszút.

1919. július 25-én, piaci nap reggelén Zerkovitz román főhadnagy városparancsnoktól kapott fedezettel: egy szakasz katonával és 2 golyószóróval megindultak a kutasi úton kifelé, a mintegy 6 kilométerre lévő dr. Nagy Dezső birtokos villaként számon tartott tanyájához. Azt ma már nehéz megállapítani, hogy a városháza börtönéből pontosan hány rabot állítottak be a halálmenetbe, de valószínű, hogy a számuk útközben is szaporodott néhány ártatlan emberrel. Adatközlőnk szerint

s Vásárhelyi Reggeli Újság, 1919. augusztus 3. A kutasi úti tömegdráma.

65