A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Kossuth-kultusz és a hódmezővásárhelyi olvasókörök

zott alkotmányterve egy demokratikus köztársaság államformáját ajánlotta. 1862-ben véglegesítették az emigráció és a dunai fejedelmek által is elfogadott Dunai államszövetség tervezetét. Ez néhány pontban eltért az eredeti tervtől. Bécsből éles támadást kapott a magyarországi sajtóban. Az érdekelt délkelet-európai népek körében sem talált támogatásra.

Az 1860-1861. évi válság által támasztott remények szertefoszlása után Kossuth politikai aktivitása is gyengült. Hozzájárultak ehhez személyes okok is, amennyiben elvesztette Vilma nevű fiatal leányát és 1865-ben meghalt felesége is. A kettős gyász egy időre megbénította cselekvőképességét. 1866-ban következett be az osztrákok Königgrätzi veresége, megrendült a birodalom, és ekkor következett be Deák Ferenc nevéhez kötődő kiegyezés. Ez teljesen új helyzetet teremtett Kossuth számára.

1867 előtt senki sem gondolt arra, hogy Kossuth legálisan visszatérhetne hazájába. Ünneplés sem személyének, sem 1848 emlékének nem szólhatott. A hatalom azonban nem irthatta ki az emberek érzéseit, gondolatait. Titokban sokan vártak arra, hogy Kossuth egyszer visz- szatér.

Hódmezővásárhelyen a szabadságharc leverése után a bosszú és az elnyomás politikai légkörében üldözték mindazokat, akik részt vettek a forradalomban. Dobosy Lajos alispán 1849. szeptember 9-én felső rendelet alapján az 1848. március 15. napjától keletkezett mindennemű magán- és hivatalos iratoknak, plakátoknak, gúny- és röpiratoknak a községházától és különféle társulatoktól történő azonnali beszedését és bemutatását rendelte el. Voltak olyanok, akik megpróbálkoztak az iratok megmentésével, mint Fehérváry Ferenc jegyző, akit a polgár- mester felfüggesztett állásából. A közgyűlési jegyzőkönyvekben ezeknek az önkényes beavatkozásoknak a nyomai — tussal történő áthúzások - ma is láthatók. Ezzel kívánták elérni 1848-1849 dokumentumainak eltüntetését. Szerencsére, aki az áthúzásokat végezte, valószínűleg vízzel hígított tussal dolgozott, mert a szövegek ma is jól olvashatók a festék alatt.

Az önkényuralom éveiben a forradalom és szabadságharc nyílt ünneplését tiltották, de titokban sokan ünnepeltek, és őrizték az ese27