A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995
úrral, elvtárssal - azonmód nyíltan megnyilatkozik! Ha nem is mindenkinek, nekem mindenképp! Lerí rólam, hogy a fajtája vagyok. Mégsem? Mégis a vér számít, hogy hol vesznek testvérnek, ki tekint családba tartozónak, hol születtél, nevelkedtél...? Csabán, Iratoson és Kígyóson, esetleg még Veszprémben, - eszerint - nem véletlen őszinték hozzád az emberek! Nem a paraszt nyíltabb, a testvér. A bajban társ. Igen, de akkor... Visszaélsz a bizalmukkal, ha mindazt megírod - az idegenek, a világ elé tárod -, ami titok? Csak a nemzetségé lenne, ha ki nem kotyognád a regényeidben. Őszinte szavuk személyemnek szól, s nem a toliforgatónak? (Mint most épp fordítva e pusztai Szél-Szálláson.) Teremtőm; becsaptam a testvéreim? ...Csoda, hogy Sada bácsiból ügy kell kihúzni mindent? Elege lehet mindenféle városi jött-mentből; mindenkiből, aki csak bajt hozhat a szegény pusztai parasztra. (.Hármat mond, négyet számolok; gyanakvó a paraszt — szalad ki az őszinte szó a számon egy Tisza-parti vendéglőben, hogy nem hagynak békén, mit leltem a Pusztán!) (-Melyik részen van a tanyája? - szedné ki belőlem egy elég erőszakos fellépésű ember.) (Még csak az hiányzik, hogy kiadjam; úgy látszik, még mindig jobb, ha hallgatsz. Elfelejtek válaszolni a komának.) (- Úgyis megtudom, ha akarom! - ijesztget, s való, ha utánajár...) (Ugye, Sada bátyámnak volt igaza!) (Olyan ávós képe volt.) Hallott-e az '50-es évek pusztai fehérgárdista szervezkedéséről, amely az amerikaiakat váró gazdák kivégzésével és börtönbe csukásával zárult? - kérdem óvatlanul a Puszta emberétől. A történész sokszáz parasztemberről tud (ijedtében az államvédelem sokezret látott), aki bármire kész lett volna a szabadságért... Még mélyebbre hajtja a fejét; erről aztán semmit. 151
