A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995
Hatvan év 1935-ben - derül ki a pusztai írólátogatás és találkozó emlékeiből - nyíltan szól (bajairól is) a parasztember, bízik az íróban! Hogy segíteni tud. Ha már egyszer idejött Illyés és csapata! Sinkának persze a vendéglátó gazda szalmáján - kazla töviben - jut csak hely. ...E hívatlan ember érthette volna a legjobban a Tisza-széli Pusztán dívó szárazságot, nyomort, tüzes és harsány szópárbajokat. Ötven tanyasi iskola (ma egy se) s ötven olvasókör (hatvan év múltán néhány) a Pusztán. (- Emberek, lépjenek be a szövetkezetbe!) (Mindig ennél kötöttek ki.) (Az emberek nem nagyon akartak.) (Ha beléptek, szétverték az olvasókört.) 1995-ben hallgat, bizalmatlanul méregeti még az írót is, kitől az atyja egykor segélyt remélt; abban sem bízik már, aki pedig mellette van, a pártján áll — mert közülük való! Akkor sem. Csak lehorgasztja a fejét, s ha úgy tartja kedve, válaszol; ha nem, hát Istenem. Ebben a korban már rosszul hall az ember. Csoda-e? Rájött, hogy itt (ITT ÉS MOST, ITT ÉS SOHA) az író semmit sem tehet; minek szolgáltatná ki magát? Előbb bolondgombát eszik.- írók... Irókáim. A pokolba? Lóra? Lóra pattan az ifjú gazda, s beállít a leányokhoz a faluba, sokadik szomszéd tanyájára! Jól fest majd, le nem vakarja a nyakából a menyecskének valókat... Hugyozni fognak utána a leányok s a neki való menyecskék! - adnám a mosolygó fiatal férfi alá az amúgy valóban 152
