A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Ács Margit: Egy ilyen intellektuális izé arról, hogy van-e népi irodalom, ha a nép nem kér belőle

nevezni Antall professzoros magatartását, Horthy-rendszert emlegetni, pláne hogy egy-két díszmagyar fel is tűnt a képernyőn.

Az úr-utálat összevegyült a nemzeti frusztrációval. Ma visszatekintve komikussá válik a fontoskodás, amit „a kormányzati támogatást élvező nacionalizmus” veszélyének elhárítása körül lehetett tapasztalni. Hamburgban például, 1992-ben a hungarológusok részéről, az egyetemen. Aggódó kérdéseikre naivan visszakérdeztem: miért kéne lemondani arról a nagy erőről, amit a nemzeti öntudat jelent, egy akkora munka során, ami erre az országra vár most? - és nem tudtam, hogy mennyire nincs ilyen erő a népben. „Hőkölés népe” volt már Ady korában, mielőtt döbbenetes világpolitikai döntések áldozata lett volna sorozatosan.

A hazafiságból mindig baj lett. Ezekről a lelki komponensekről tudtam. De alighanem nem számoltam azzal az ingerültséggel, ami az új követelményekkel szembetalálkozva töltötte el. Jelen formájában már megint alkalmatlan valamire. Amit eddig végzett az életben, több kárt okozott, mint hasznot. Mire legyen akkor büszke? És gyűlölni kezdte azt, aki ezekben az érzelmeiben provokálta. Gyűlölni a „magyarkodást”.

A megrokkant nemzeti önérzet talán magától is regenerálódhat újabb generációkban, hathat rá a siker büszkesége, feltámadhat a dac. De ennek előmozdításában találhatja meg munkája értelmét a tollforgató is, különben ha népinek tudja magát. Csakhogy immár nem tévesztheti szem elől, hogy nem hivatkozhat olyan értékekre, amelyeknek tudatát épp eztán kell elültetnie a fejekbe. Nem hivatkozhat hagyományra, amikor elértéktelenedett a múlt.

Hiba volt, hogy a népi oldalon nem kapott kellő hangsúlyt a modern Magyarország kívánalma, pedig az elődök ilyen értelemben progresszívek voltak, s ha a baloldaliság fogalmát a szó mai értelemváltozata miatt elejtjük is, elkötelezettségüket a modernizáció mellett nem árt észben tartanunk. Épp ezért tisztázni kell, hogy népi-nemzeti és konzervatív nem okvetlenül összetartozó fogalmak, zavart kelt, hogy az újonnan használatos politikai szlengben gyakran szinonimaként szerepelnek. A konzervatív általános filozófiai, erkölcsi aspektus; a népi-nemzeti közösségi érzületet jelent, egy eleven közösség átérzését, egy bizonyos társadalmi réteg és nemzet önazonossági tuda140