A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában
zásának kinyilvánítása és ezeken keresztül a jobb jövőbe vetett hit, a gyászon felülemelkedő ünnepéllyé tette a rendszerint a „Magyar Hiszekegy” eléneklésével kezdődő rendezvényeket. A hősök haláláért a legméltóbb erkölcsi elégtétel haláluk értelmének a visszaadása lehetett. „A világháború áldozatainak vére nem hiába omolt, mert Isten a bűnös iszonyatosságok között készíti elő az új és jobb világot ” - hirdette avatóbeszédében Jakab László pusztai református lelkész a pusztaközponti temetőben. A Vitézi Szék nevében szóló dr. Endrey Antal ugyanitt azon reményét fejezte ki, hogy „a hősök vérének hullása nem volt hiábavaló, mert új nemzeti érzés sarjadt belőle, mely visszaszerzi régi határainkat ”.65 A hősök kultusza a megrendült nemzeti tudat helyreállításának és állandó erősítésének, a nemzet előtt álló feladatokra történő lelki felkészítésnek elsőszámú eszköze lett. Horváth Gyula ezredes a kutasi hősök emlékoszlopa előtt arról beszélt, hogy „a hősök lelke itt van közöttünk s ezek a lelkek számon kérnek, felelősségre vonnak, tettekre sarkalnak s a jövő nagy küzdelmére új fiúkat kérnek a magyar anyáktól''. „...pihenjetek ismert és ismeretlen helyeteken, - fordult ugyanitt Lázár Dezső gazdasági főtanácsos a halott hősökhöz - mi pedig megfogadjuk: nem nyugszunk, míg vissza nem szerezzük szép Magyarországunkat ”.66 A közélet egészét átható revizionista szellem nem hiányozhatott Pap Imre elnöklelkész avatóbeszédéből sem, amelyet a főgimnázium emléktáblája előtt mondott el: „Gyászolunk és siratunk benneteket, de gyászunkban felemel a tűz, a lelkesedés, amit a Ti példátok kölcsönöz nekünk, és megtanít, hogyan kell meghalni a legszentebb ideálokért. A ti példátok világítson és lelkesítsen akkor is, ha a magyar fiúknak még egyszer csatasíkra kell majd szállni a Haza hegyóriásai, az egész galíciai harctér, benne az ellenségtől körülzárt Przemysl erődvárossal, vagy a bukovinai arcvonalszakasz - mind belül estek Ausztria-Magyarország határain, a magyar katonák önfeláldozó küzdelmei itt a Monarchia, és azon belül a szűkebb haza területének a megvédéséért folytak, nem is beszélve a Kárpátokról és Erdélyről... 65 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1924. nov. 25. 1-2.; Vásárhelyi Napló, 1924. nov. 25. 2. 66 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1924. máj. 20. 1. 98
