A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában
elárul, hogy Vásárhelyen nem kapcsolták hozzá hősi emlékmű avatását. A háborús emlékek másik, hivatalosnak is nevezhető rendeltetését először a hősök emlékének megörökítéséről szóló 1917. évi törvénycikk végrehajtási utasítása határozta meg. Ez kimondta, hogy az elesett hősök emlékét tiszteletben kell tartania a késő utókornak is, „hogypéldájukból buzdítást merítsen az önfeláldozásra és a hazaszeretetre". A magyarság tragédiájaként megélt Trianon mindezt rövidesen konkrét tartalommal töltötte meg. A hősi emlékművek leleplezése minden alkalommal ünnepélyes keretek között zajlott le. Az esemény jellegének a meghatározásául is szolgálhatnak Zoltán Ferenc tanító avatóbeszédének szavai, melyeket a Kutasi úti iskolánál mondott el: ,, Ünnepelni jöttünk össze az önfeláldozás, a kötelességtudás és hazaszeretet ünnepét, de gyászünnepünk is van, mert azok állanak itt, akik mindent vesztettek..., akik férjet, apát, testvért siratnak".62 A gyászolók sokasága mellett rendre megjelentek az állami, köztük a katonai, a városi hatóságok, az egyházak, a társadalmi szervezetek (Frontharcos Szövetség, Levente Egyesület, Vitézi Szék stb.), az egyesületek, az oktatási intézmények képviselői, általában személyesen is a főispán, az országgyűlési képviselŐ(k) és a polgármester. A megemlékezések nem kerülhették meg a vesztes háború és az így értelmetlenül hozott hatalmas véráldozat közt feszülő ellentmondást. Ennek feloldása mindenkor próbára tette a szónok retorikai képességeit. „Az ő igazságuk (t. i. a hősöké) az, hogy sokat vesztettek azért, hogy a Haza nyerjen és diadalt arasson. A Haza nem nyert, de a magyar becsület nyert és diadalt aratott (...) mert hőseink nem kérdezték, meddig, hova, merre... ” - fejtegette például Kun Béla országgyűlési képviselő a mátyáshalmi emlékművet avató beszédében.62 63 A hősök el nem vitatható, a jövő nemzedékek számára is példát mutató érdemeinek kidomborítása64, a „megalázott, sárbatiport” nemzet együvé tarto62 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1924. jún. 3. 1. 63 Uo„ 1926. okt. 5. I. 64 A kutató számára a rádöbbenés erejével hatott a felismerés: a világháború leghirhedtebb csataterei - a Doberdó kőtengere, az Isonzó pokla, az Alpok 97
