A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában

tozók voltak. Pap Imre elnöklelkész 1923-ban egyfajta lelki szükségletet fogalmazott meg, amikor az ótemplomban létesítendő emléktábla ügyében azokhoz fordult, „akik a háborúban elvesztett kedveseik után nagy fájdalmukat azzal is akarják némileg enyhíteni ”, bogy azok nevét márványtáblára kívánják vésetni.60 61

A város területén létesített hősi emlékművek a háborús halottak alig egynegyedének, nem sokkal több, mint 700 személynek állítottak név szerint emléket. Az évek múlásával sem halványuló belső igényt mutatta (és ez városunk második világháborús emlékművének leleplezésekor is természetszerűen jelentkezett) a főtéren alig felállított háborús emlékmű talapzatán - mintegy jelképes síron - napról napra szaporodó virág. Az első csokor elhelyezését megkapóan írja le a korabeli tudósítás: „Még készen sem volt a Kossuth téri hősi szobor, még dolgoztak rajta a munkások, még életveszélyes volt a mázsás bronztagok közelébe menni, amikor kivált a nézők tömegéből egy idős asszony s a talapzatra odatette a reggel óta kezeiben szorongatott csokrot. Kit gyászolhat, sirathat húsz esztendő óta, hol lehet a fiú, aki leszakadt a kebléről a nagyállomási búcsúcsók óta? (...) Jól esik a léleknek, hogy legalább gondolatban virágot helyezhet egy, soha nem látott sírra, egy azóta már eltűnt sírhalomra, amit emberi kéz sohasem szórhatott tele virágszirommal... "M

Az egyéni megemlékezéseknek és a templomokban a hősi halottakért tartott gyászistentiszteleteknek minden év őszén a Halottak napja nyújtott hagyományos keretet. E nap megőrizte elsődlegességét azután is, hogy a magyar törvényhozás 1924-ben - kinyilvánítva, hogy „a magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták” - a „Hősök emlékünnepe "-ként nemzeti ünneppé nyilvánította május utolsó vasárnapját. A közhasználatba röviden csak Hősök napjaként bevonult hivatalos, kötelezettségeket előíró ünnep társadalmi fogadtatásáról sokat

60 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1923. jan. 10. 2.

61 Vásárhelyi Újság, 1938. okt. 30. 2.

96