A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen
1841 -es kiadási tétel az aprójószág elkészítésének módjára is utal: „Péknek az apró jószág sütésér”. Ezeknek egy részét tehát pékkel süttették meg, 1852-ben a mennyiséget is megadták: „Pékhez 92 darab petsennye sütése”. (Nagyobb méretű baromfi péknél való megsüttetése még századunk közepén is divatban volt ünnepek alkalmával.) A kiadások között rendszeresen megjelenő 20-23 csomó gyökér és néhol a zeller azt jelzi, hogy az aprójószág másik részéből levest főzhettek. 1836-ban még nem szerepel a tételek között a paprika, 1837-ben és ettől kezdve minden évben említenek legalább „1 ittze paprika”-t, néhol emellett még füzérben vett paprikát is, amiből arra következtethetünk, hogy a marhát paprikásnak készítették el. Több hasonló számadáskönyv tanulmányozása talán pontosíthatná, hogy itt mikor került a paprikás az ünnepi ételek sorába. Kisbán Eszter szerint ekkortájt az Alföldön már előfordult, de még nem mindenütt terjedt el.7 Egyéb húsfélék közül egy-egy alkalommal feljegyeztek még juhot, malacot, 1852-ben „15 rutzá”-t, 1843-ban pedig halat. Zsírozóként zsírt és szalonnát említenek a források. Rendszeresen vásároltak marhabelet, amiből hurkaféle készítésére következtethetünk. Szeremlei a múlt századi lakodalmak egyik fogásaként említi a tejfeles hurkát (dercés, tüdős).8 Ezt megerősíti, hogy a lakozás kiadásai között 1846-ban hurka is szerepel. Érdekes, hogy már 1836-ban felhasználták a rizskását, melyet szinte minden évben vásároltak. Mellette azonban a köleskása is fontos tétel volt, talán itt is ebből készült a hajdani lakodalmak utolsó fogásaként emlegetett kitolókása l9 1852-ben említenek „aprókásá”-t és „14 font Gersli”-t is. Mindezen gabonaféléknek részben mint kásaétel, részben pedig mint hurkatöltelék lehetett szerepük. A kiadások között minden évben nagy mennyiségben találunk túrót, tejfölt, vajat, lisztet, tojást, melyek azt jelzik, hogy a múlt század első felében is a túróslepény lehetett a vásárhelyi nép legkedveltebb süteménye. 1844-ben sajt is került az asztalra. A fűszerek és ízesítők között elsősorban a só, bors, paprika, ecet, méz szerepel kezdettől fogva, később, 1844-től pedig előfordul a „kémén mag”, Jó féle sáfrány”, „fahaj”, „tzukor”, 1852-ben a babér. 1844-ben a cukor felbukkanása érdemel említést, annál is inkább, mert ebben az évben többször szerepel a kiadások között „Egy meszely méz”, tehát valóságos édesítésre feltehetően még mézet használtak, cukrot viszont 83
