A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen

csak egyes sütemények látványos.megszórására, hiszen ebben az időben ez még luxuscikk volt.10

Savanyúságként leggyakrabban előforduló zöldség a céklarépa, csupán 1846-ban említenek az iratok uborkát, gyakori viszont a torma, ami a levesben kifőtt húsok ízesítője volt.

A húsok mellé nagymennyiségben fogyasztottak kenyeret, 1836-ban pl. 73 darabot. Előfordult, hogy külön fogadtak fel egy asszonyt kenyeret sütni, 1839-ben jegyezték fel, hogy „Kenyér Sütő Aszonynak” fizettek.

Természetsen a jó hangulat fontos kelléke volt a megfelelő mennyiségű ital. Ebből 1836-ban a következő mennyiség fogyott: „17 akó és egy fertály bor”, „40 ittze ser”, „48 ittze pálinka”. Az italok közül külön említést érdemel a kávé felbukkanása a számadásokban. 1861- ben kávéért 50 krajcárt adtak ki, 1862-ben pedig „Tíz pohár kávé a hangászoknak” - bejegyzéssel találkozunk. Ezek az adatok Kisbán Eszter kutatásait erősítik meg, jelzik azt, hogy ekkor már megjelent a kávé ünnepi funkcióban, de még kevéssé volt elterjedve."

(Tüzelőanyagként 1836-ban „fél öl fá”-t, „25 kéve venyegé”-t, „1 kocsi gané”-t rendeltek. Tél lévén, néha szánnal hordták ezeket: 1838- ban „Egy Szán Ganeer” fizettek, 1839-ben „Szán Szalmájert”. 1842- ben a tüzelőanyag felhasználását is leírták: „egy kotsi fa koppasztásra”.)

Egyéb kiadások között szerepel a papír, tinta, rézpenna, szög, fazékdrótozás. Ritkán fordul elő nagyobb mennyiségű edény, evőeszköz vásárlása: 1836-ban „3 tutzat fa kanál”, 1852-ben „Hét pár kés”, „nyoltz vas nyelű villa”, „6 portzellán tányér”, „8 leveses tál”, „5 cserép tányér és 2 mártásos csésze”, „3 czin kalán és 10 bádog kalán”, „3 butella”, „1 réz gyertya tartó, koppantóval”. Gyakoribb megoldás volt, különösen üvegek és poharak esetén, hogy bérbe vették ezeket: „Karafináér és meszeles poháráér ismétt kis pohárér az árendával és a törött üvegekkel öszvesen fizettünk” - írják 1836-ban.

Bért fizettek a szakácsasszonyoknak, mosogatóasszonyoknak, mészárosnak a marhavágásért, vízhordónak, kocsisnak a tüzelőhordásért, esetleg vízhordásért és a muzsikusoknak. Ez utóbbi feljegyzéséből néha az ünneplés időtartamát is megtudjuk: „Hangászok bére két napra” (1855) vagy: „Másnapi muzsikásoknak” (1837). Esetenként áldomást ittak a muzsikások fogadásakor.

84