A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

HELYTÖRTÉNET - Csete-Szemesi István - Gachal János - Tóth Sámuel: Torontálvásárhely alapítása

András, Bíró Bálint, Kovács János, Varga János, Ződ Ferenc, Bárány Márton, Babocsai József, Fekete István, Répás János, Gyaponyi István, Bányai János, Krizbai János, Csáki Ferencz, Janovics János, Szalóki János, Kasziba Ádám, Kovács János, Balog István, Varga István, Szabó István, Tóth János, Szolnoki József, Gacsó András. Az itt felsorolt 211 családnak a kincstár összesen 8292 hold 1286 négyszögöl földet osztott ki. Minden egyes család kapott szántóföldet, legelőt, szőlőt és mindenkinek jutott „Überlandból”, mely területet magyarjaink ma is „ibellanf’-nak neveznek és amely terület községünktől kb. 9 kilométerre fekszik. Kiosztottak ezenkívül 19 egynegyed, 38 fél, 78 háromnegyed és 47 egész telket (portát). Egy egész porta 800 négyszögölből állott. A telepítési terv szerint az egyes családok kb. egy-egy sessiora (külső telek) tarthattak igényt. Egy sessio 4 fertályból állott, egy fertály 8 és fél holdat tett ki. Mégis, ha az akkori telekkönyveket vizsgáljuk, mintha teljesen felborult volna a kiosztásnál minden rend. Egy-két család 9 fertály földet is kapott, igen sokan pedig csak két fertályt, sőt Szőke János összesen egy holdat kapott, azt is az überlandon. Ennek pedig az a magyarázata, hogy mindenkinek annyi földet telekkönyveztek a nevére, amennyinek megművelésére vállalkozott. Egy-egy sessio a szántó és legelő földet foglalta magába, a szülőföld csak „járulék” volt. Járulékot 1-2 holdnál nem igen kapott senki többet, a legelőföld címén kapott ingatlant pedig részben belső, közelebbi, részben überlandi, tehát távolabbi földekből osztották ki. A hódmezővásárhelyiek, makóiak, szentesiek közül 12 család kapott 6-10 évi adómentességet. A hosszú ekhós szekereken ideérkezett telepesek csak pusztaságot találtak itt, melynek láttán nehéz sóhaj szállott fel a mellekből. Istenhez fohászkodtak segedelemért a reájuk váró nagy feladat megoldásához. Mert valóban súlyos feladat megoldása előtt állottak. Elsősorban építeni kellett, hogy legyen fejüket hová hajtani. Azután utakat kellett építeni, hogy a vidék és az ország többi részével megtalálhassák az összeköttetést. Aki talán megmosolyogná, hogy az építkezést és utak létesítését súlyos feladatnak minősítettük, annak emlékezetébe idézzük pontos szájhagyományok után, hogy pl. az országutak szegélyezésére ültetett fákat egész évben őrizni kellett, a szigorú téli időben különösen, amikor 34

Next

/
Thumbnails
Contents