A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

HELYTÖRTÉNET - Csete-Szemesi István - Gachal János - Tóth Sámuel: Torontálvásárhely alapítása

is sok embernek elfagyott a lába, de helyét egy is el nem hagyta. Mintha csak tudta volna minden kálomista, hogy ezek az utak lesznek majdan vezérlő kalauzai ama százezernyi idegennek, akik piacaink és vásáraink hírét messze földre elviszik.

Az elmondottakból már tudjuk, hogy 1768-ban tiszai és marosi szerb határőrök telepedtek meg ezen a helyen, ahol ma Debeljácsa áll. Alig 8 év leforgása után már itt is hagyták kedvük vesztetten ezt a nekik sehogyan sem tetsző pusztaságot és egyetlen hírmondó család hátrahagyásával eltávoztak Bácska területére. Ez a család a hagyomány szerint a Dimitrovics család volt, amelynek két legény tagja Jása és Jóca névre hallgatott. Jása korcsmát tartott fenn a mai debeljácsa-crepajai országút mentén ott, ahol a két határ találkozik. Fáradt utasok, akik Észak Torontálból igyekeztek a Duna felé, megállották a kövér, jókedvű Jása korcsmájánál egy-két pohár italra. A korcsma nem ment valami fényesen, így hát éppen kapóra jött az újonnan települt község, ahová Jása hamarosan behúzódott és a mai piactéren a Depó helyét foglalta el. Letelepülő magyarjaink szívesen látogatták a szerb határőrök késői utódát és róla nevezték el a községet. A kövér - debeli - Jása így került községünk történetének lapjaira, mert a község neve előbb Debelijasa, majd Debeljácsa lett. Egy másik verzió szerint eredeti neve Dcvelak, majd Debeljak, Debeljanka, magyarul Kövéres volt, azonban a Debeljácsa már okmányban is szerepel a kezdeti időkben is, ami kétségtelenül igazolja nemcsak a Kövér Jása létezését, hanem azt is, hogy az akkori időkben milyen jól megértették egymást a magyarok és a szerbek.

A község 1888-ban Torontálvásárhely, majd az 1914-es világégés után ismét Debeljáca nevet kapta.

35