A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

HELYTÖRTÉNET - Herczeg Mihály: A Bercsényi család és Hódmezővásárhely

természetbeni szolgáltatások is járultak a 14 négzetmérföldnyi hatalmas határért. Bercsényi nemsokára részt vett Várad (ma: Oradea) és Gyula ostromában, majd szegedi állomáshelyére vonult. Rövidesen kinevezték Ung vármegye főispánjának és aztán az ungvári uradalom megszerzésén fáradozott (1692). Közben a vásárhelyieket Gyula várának védőserege (köztük Thököly kurucai) végigdúlta élelemszerző útján a vidéket s a vásárhelyieket 1693-ban menekülésre késztették.

A vásárhelyiek csak a karlócai béke után települtek vissza. 1700-ban már gyakorolta földesúri jogait. Ungvárról tiltotta a külföldi pénz használatát.

A vásárhelyiek újból fizetgetik neki az árendát. 1701 farsangján történt meg az a bizonyos „összeesküvés” Rákóczival és más főurakkal. Márciusban a kamara emberei már összeírták Bercsényi javait, köztük a csongrádi uradalmat, amely ezidöben magában foglalta Csongrád, Kürt, Sas, Ug, Bőid és Vásárhely helységeket, ez utóbbihoz tartozó puszták Férged, Mártély, Körtvélyes, Szenterzsébet, Szentkirály. Júniusban már foganatosították az elkobzást, jóllehet az idéző levél csak augusztus 26- án ment ki amegyéhez. A következő évben Schlick Lipót császári tábornoknak adományozta az udvar Bercsényi csongrádi uradalmát. 1703-tól Schlick nem tudta érvényesíteni földesúri jogait.

Közismert, hogy Bercsényi a szabadságharc idején nemcsak jelentős katonai szerepet vállalt (1705-től a Conföderátio országos főtábomoka), de a kormánytanács első szenátora, 1707-től fejedelmi helytartó, a békealkudozások vezetője (Anglia, Hollandia).

Tárgyal Nagy Péterrel és XIV. Lajossal. Folyamatos levelezésben áll a fejedelemmel, olykor hármat is ír neki egyetlen nap alatt. Leveleiben elvétve a mi vidékünk is említésre kerül. így pl. 1706. november 17-én írja, hogy „...a lemenő németnek Győnél vagy a tájon Tápéig kell általgyünni a Tiszán és így ha ma elérkezik a kenyír: még estve meginduljon az válogatott lovas had (kibül negyedfél ezeret kitölthetek) igyenessen csak a Tisza mellett menjenek, s jó elöljárókat vigyázóban bocsátván, úgy, hogy maga bíztában,lustosson költözvén által Győnél az német: ott egy istenadta szerencsére üssék meg s ha mit tehetnek neki Szegedig. Mert Szegediül, az mint Szabó János mondja, innen sem élése, sem módja az járásnak. [...] Ezen próba is vakszerencsébül áll: mert ha

26