A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Herczeg Mihály: A Bercsényi család és Hódmezővásárhely
az üdü megakasztja az eb németet Szentes és Vásárhelyben, - elfogy a kenyere az katonának (s annálinkább kedve), meg kell térni”. 1708-ban Csajági főstrázsamester panaszkodását tolmácsolja a hadak fogyatkozásáról: „Feles hajdúját mondja az Tisza két felén Szeged körül: Győn, Tápén, Szentesen, Maroson, Vásárhelyen s még Pétervárad felé is...” Talán ez a kuruc jelenlét is befolyásolja a vásárhelyiek taksafizetési buzgalmát. 1708-ban Ungvárra vittek bizonyos összeget. De adózásuk rendszertelen volt. Sokat panaszkodtak a labanc és kuruc hadakra. Éppen erre a sok huzavonára hivatkozással adta át csongrádi uradalmát Károlyi Sándornak. Erről szól az a bizonyos peklini levél, amelyet Palugyai Imre közismert munkájában szószerint leközöl-mégpedig 1709. szeptember 27-i keltezéssel. Valóban található ilyen keltezésű levél is a Károlyi levéltárban, mégis okunk van föltételezni, hogy a dátumot elírták. Ugyanis van ennek a levélnek egy másodpéldánya is, annak viszont december 21. a keltezése. És ez lehet a helyes dátum. 1709-ben 90 levelet írt Bercsényi Rákóczi Ferenchez. Ezekből világosan megrajzolható, mikor, hol tartózkodik. Szeptember 21-én Rahóról, 24-én Tomaallyáról (ma: Safarikovo) datálja leveleit. Csak december 18-tól tartózkodik Peklinben. Ebből a levélből idézünk: „íme azonban accludálom kegyelmednek az vásárhelyieknek utolsó végzését, együtt restantiájokkal. Bízom azért tútorsága alá kegyelmednek...” Károlyi válasza erre december 28-án kelt. Kassáról 1710. február 19- én írott levelében is említést test Bercsényi Károlyinak a vásárhelyiekről: „Vásárhely iránt kedvesen vettem tudósítását kegyelmednek; bár eddigi kegyelmed jóakaratját kértem volna, mert látom 3 esztendeig sem félnek tőlem annyit, mint 3 holnapig kegyelmedtől (vagyis: december, január, február). Attul sem féltem kegyelmedet: Kárát vallja, csak Isten segítsen bennünköt ellenségünk ellen; várom is további tudósítását és maradok kegyelmednek köteles attyafia, szolgája G. B. Miklós” 1710. február 23-án Károlyi így válaszol a „Generális Mareschallnak”: „Az vásárhelyieket jóakaróimnak vallom, ha jó dohánt akarnak küldeni; hiszem ha nem tartozik is véle: ugyancsak emberségbül is megég az, csak jó füsti legyen. Kegyelmednek hogy jámbor jobbágyi: nem csuda, 27
