A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Földvári László: Élet a tanyán
Bár sok vesződséggel járt, de soha nem fárasztott, szórakozást jelentett, akár a tanya előtti tenyérnyi kert virágainak a gondozása. Kotlósokat az alsó konyhában ültettek, mert itt fűtöttek. Kotló keltette a kacsát, libát, csirkét. A kotlók alatt forgatták a tojást, a lúdtojást vízzel „paráholták”. A kikelt kis jószágokat reggel lerakták, este fölszedték a ládába és letakarták, de ahogy nőttek, a takarás elmaradt, nehogy befüljenek. Aztán, hogy erősödtek, már nem igényelték a „babusgatást” és kikerültek az ólba. Téli munkák A parasztembernek télen sem pihenhetett, bár nyilvánvalóan kevesebbet kellett dolgoznia. A téli „semmit-tevés” is igen sok munkát jelentett egész napon át. Pácot kellett készíteni polyvából és vágott répából, melyre abrakot szórtak. A tehenek részére mindennap kellett répát vágni. A sertéseket naponta háromszor kellett etetni. A jószágokat is sűrűbben kellett az istállóztatás miatt takarítani. A munkák szünetében tépték a kendert, majd rokkával, ill. kallantyúval fonták. A takács, akihez elvitték a fonalat, a feldolgozást felesbe vállalta. Ha lehullott a hó, utat kellett nyitni a széna-, szalma- és trágyakazalhoz. Mikor ez megvolt, akkor került sor, hogy teljen az idő, a lószerszám karbantartására, szerszámnyél faragására, nagygereblye fogainak pótlására. Esténként eljártak a szomszédokhoz, vagy az olvasókörbe egy kis beszélgetésre, hol az olvasáson kívül kártyázni, biliárdozni, sakkozni is lehetett. A táncmulatságok nagy eseményszámba mentek. Legnagyobb esemény mégis a disznóvágás és természetesen a karácsony volt. Disznóvágás A disznóvágás idejét már 3-4 héttel előbb meghatározták, mivel az időpontot egyeztetni kellett a rokonsággal, akik segítettek. Ők voltak a böllérek. Baromfinevelés 102
