A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Földvári László: Élet a tanyán

feneként húzgálás közben szikrázott, az azt jelentette, hogy elég meleg a kemence. Ki lehetett húzni a parazsat, amely után tiszta lett a kemence feneke. Ettől kezdve sietősre kellett fogni a munkát. Ráborították a sütőlapátra a szakajtóból a tésztát. Középen késsel megvágták és betolták a forró kemence fenekére. Mivel átlagosan 4 kenyeret és 3 cipót sütöttek, ezt 6-7-szer kellett megismételni. Amikor minden sütnivaló kenyér bent volt a kemencében, feltették az előtét, vizes ronggyal körbe tapasztva és várták, hogy süljön a kenyér.

Kenyérsütéskor sütöttek a gyerekek, meg a felnőttek kedvéért egy kis lángost.

Lángos: Kenyértésztából készítették a lepény alját. Erre tejfölt tettek, hogy le ne folyjon, a tészta szélét kissé felhajtották.

Guba: Vastag hurkaalakú tésztát 2-3 cm-es darabokra vágtak, melyet tepsiben sütöttek meg. Mikor szépen megsült, forró vízbe rakták és forralás után csíkmákszürővel szedték ki. Az így sült és főtt tésztát, mikor mi volt: zsírral, tejföllel, túróval bekenték.

Mindig egy cipónyi tésztát nyersen hagytak, melyet aztán a következő kenyérsütéskor vízzel feloldva kovászkészítésre használtak.

Mikor kisült a kenyér, vizes kézzel bögréből lemosták. Ettől lett szép fényes. A vizet - rontás ellen és azért, hogy máskor is szép legyen a kenyér - a rostélyajtón kilépve a tetőre öntötték, de nem volt szabad ránézni!

A lekvárfőzés

Lekvárfőzéshez a magvaváló szilvát előző este megmosták és kimagolták. Magolás után lapos-oldalfalú, fonott kasba tették „csöpögni”.

Másnap reggel rézüstben, katlanon főzték az udvaron lassú tűzön, állandó kavargatás mellett. Mikor kemény lett a massza és „pufogni” kezdett, ez azt jelentette, hogy kifőtt. Olyan süni lett, hogy a fakanalat megtartotta. „Állt benne”. Vászonfazekakba rakták és a napra tették, amíg a teteje be nem bőröződött. Mikor bebőröződött, zsírt kentek rá, hogy meg ne penészedjen.

101