A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Földvári László: Élet a tanyán
Cséplés után a kazal lekötése következett. „Pap” került a kazal két végére. „Pap” egy karóra kötött szalmacsóva. Ez tartotta a tégla nehezékkel ellátott drótot, mely a kazal két végén lógott. Kukoricatermesztés A búza mellett a kukorica volt a legfontosabb növény a gazdaságban, amelyben azonos nagyságú területen termett, hogy váltogatni tudják évről-évre. A kukoricát téli mélyszántásba vetették, melyet nehéz boronával boronáltak el. A vetés ideje április 10-május 2. között a legidőszerűbb, mikor már felmelegszik a föld. A kukorica vetéshez három ember kellett. A faros emelte ki a forgó előtt a csoroszlyát. Ő pótolta a vetőmagot, ellenőrizte, hogy a vetőgép minden csöve vet-e? Ösztökével tisztogatta a sarat és veregette a felgyűlt gazt. A kormányos nyomon tartotta az első kereket, hogy pontosan csatlakozzon a sor az előbbihez. Ez különösen fontos az ekekapálás szempontjából. A lóhajtó „húzta” a lovakat, hogy könnyebb legyen a kormányos dolga, s egyben vigyázott a menetirányra. Vetés után könnyű borona, majd henger következett. A kukoricatábla szélébe utólag kapával seprücirkot vetettek. A kukorica vetésekor pedig néha-néha fahajú tök magját dobták a gépcsőbe, hogy keljen ki az is. A kukoricát kétszer kapálták. Először ekekapával „meghúzatták” a sorközt. Az ekekapát egy ló húzta, melyet lóvezető vezetett. Mivel nehéz munka volt, a lovat két óránként cserélték. Másodjára a sorját már kiskapával kapálták. Mikor már 20 cm-es volt a kukorica, a második kapálás után feltöltötték (a kukorica tövére két oldalról földet forgattak), közben egyeltek is. Később, Péter-Pál körül kifattyaztak. A fattyúhajtásokat szárvágóval kivágták és vállon kihordták a sor végére. Onnan pedig kocsival beszállították a tanyába. A szarvasmarha kedvelt takarmánya volt. A kukoricatörésre szeptemberben került sor. Egy ember két sort tört és a kukoricacsöveket csomóba hajigálta. A száron való fosztás mifelénk ismeretlen volt. A csomókhoz utat vágtunk, hogy kocsira fel lehessen rakni a termést. Hat soros utat vágtunk, melyből két sor volt a fekvő csutka, négy soron pedig a kocsi haladt. Egy oldalmagasítós kocsira 98
