A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
NÉPRAJZ - Földvári László: Élet a tanyán
katonának. 1922. március 22-én megnősült. Felesége Gojdár Erzsébet, Bővehalmon nevelkedett. Apja Gojdár Imre, anyja Hódi Anna, a kérő Szappanos István, aki mindenben eljárt 1 q búzáért. Ez volt a fizetsége. A lakodalom A lakodalmas perecet már a lakodalom előtt egy héttel elkészítették, amely a következőképpen történt. Az elkészült tésztát húsradálón többször (háromszor, négyszer is) megdarálták, majd pihenni hagyták. Pihentetés után perec formákat készítettek. Vizet forraltak és a zuhogó vízbe hányták a perecet. Mikor a perec a víz felszínére felbukott, tésztaszürővel kiszedték és az abroszra kirakták száradni (szikkadni), majd tepsibe rakva kemencében kisütötték, vigyázva, hogy világos színű maradjon és ne legyen kemény. Az így készült perec hónapokig is elállott. A lányos háztól először az anyakönyvvezetőhöz, utána a templomba mentek esküdni. Lakodalom a Klauzál utcai Minik-féle vendéglőben volt, ahová 200 vendéget hívtak meg. Bográcsban főtt 150 kg marhahús és hozzá 200 liter bor. Hajnalig mulattak. Gyuricza Lajos és bandája húzta a talp alá valót. 1924-ben Hódi István szülei hazaköltöztek a „városra”, a Garai utca 6. szám alatti házukba, ahová a Hódi család tagjai egymást követték a tanyáról. Ezt a házat 1879-ben még a nagyapja vette. A városi ház sorsa A házat apja, id. Hódi István tovább „modernizálta”. 1921-ben a vizesfalú épületnek „alárakatotf ’ és a nádtetőt cseréptetőre cseréltette ki. 1935-ben, apja halála után, „házőrzőt” kellett fogadni, aki vigyázott a házra, ill. rendben tartotta. 1950-ben a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság igényt tartott Hódi István szép nagy tanyájára. Mivel a cserébe felajánlott tanyát nem fogadta el, haza akart költözni a Garai utcában lévő házába, hol nagyapja, apja is élt, de ezt az állami szervek időközben a volt „házőrzőnek” kiutalták. Végül is hosszú utánajárás eredményeképpen kapott egy szobát. 91
