Csányi Károly (szerk.): Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum régi ezüstkiállításának leíró lajstroma (Budapest, 1927)

ELŐSZÓ

4

serlegekből ittak (1683). Erdély ötvössége világszerte nagy hírnévnek örvendett.

De pusztítás is volt elég az országban. A rablók (akik például 1276'ban a veszprémi székesegyházból csak ezüsté ben 20 kelyhet és 11 ereklyetartót hurcoltak el), a tatárok, törökök, idegen martalócok garázdálkodása azonban aligha tett több kárt az aranyban, ezüstben, mint a kiürült hadi* pénztár felsegítésére idönkint elrendelt rekvizíciók, melyek néha még az egyházat sem kímélték meg (pl. 11. Endre ide* jében). Szerencse még, hogy régente az ilyen rekvirálások nem mentek végbe a modern államok jól szervezett appa* rátusával; így kerülhette el egyik*másik kincsesház a végre* hajtők látogatását.

Az újabb korban Magyarországon több ilyen nemesfém* gyűjtés ment végbe. A napóleoni hadjáratok idején három* ízben, az 1848. évi szabadságharc alatt kétszer gyűjtöttek aranyat, ezüstöt. Az utóbbi két gyűjtés éppen ellenkező célt szolgált. Először gróf Szirmay István Pozsonyban kelt fel* hívásával az arany* és ezüsttárgyak beszolgáltatására hívta fel mindazokat, akik a fenséges Habsburg*ház érdekeit szí* vükön viselik és áldozatukkal segíthetik megakadályozni a hazaáruló Kossuth Lajos terveinek keresztülvitelét. Ez a fel* hívás kevés eredménnyel járt.

De a hazafias érzelmű honpolgárok mázsaszámra hoz* ták be ezüstjüket, aranyukat, amidőn gróf Batthyány Lajosné és gróf Károlyi Györgyné 1848 október havában a magyar nőkhöz fordultak azzal a kéréssel, hogy a Jellachich bán al* tábornagy seregének közeledtével veszélyeztetett főváros megvédésére tegyék le a haza oltárára családi drágaságaikat. A két nővér maga járt elől áldozatkész példájával.

Régi ezüst*kiállításunk főcélja volt együttesen bemutatni azt a régi ezüstöt, mely mint kegyelettel megőrzött örökség, vagy mint szakértelemmel folytatott gyűjtés eredménye, magántulajdonban rejtőzik. Nem szerepel tehát a kiállttá* son az egyházak és közgyűjtemények ezüstkincse. Ebből kifolyólag a kiállított műtárgyak túlnyomó nagy része világi használati tárgy: asztaldísz, ivóedények, serlegek, kupák, poharak, tálak, csészék, gyertyatartók, ezenkívül fegyverek. Kelyhek, keresztek és egyéb vallásos kegyeleti tárgyak csak