Csányi Károly (szerk.): Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum régi ezüstkiállításának leíró lajstroma (Budapest, 1927)
ELŐSZÓ
5 annyiban kerültek kiállításra, amennyiben magángyüjtemé; nyék részét képezik. Ékszerek kiállításától ezúttal el kellett tekintenünk. A tárgyak zöme a XVII. és XVIII. századból és a XIX. század első negyedéből való; természetszerűleg fősúlyt a magyar készítményekre helyeztünk. A kiállítás semmiképen sem kíván versenyezni az 1884. évi nagyszabású ötvösműkiállítással, melynek anyaga az ötvösség minden szakát és korszakát, az őskortól kezdve a XIX. századig felölelte s melyen 380 kiállító vett részt, köztük maga az uralkodó, valamint N agy* Magyar ország egyházai, közgyűjteményei, főúri családai és néhány küU földi gyűjtemény. Viszont az elmúlt évtizedekben az ötvösségre vonatkozó ismeretek lényegesen bővültek és specializálódtak s a viszo; nyok is változtak annyiban, hogy az ezüst;gyiijtők száma hazánkban megnövekedett. így az ezüst műtárgyak állaga is megváltozott azóta, részben gyarapodott is olyan idegen anyaggal, melyet hazánkban élő külföldiek hoztak be az országba. Különösen az újabbkori francia ötvösség néhány kiváló példája gazdagítja a kiállítást. Habár az itt látható régi ezüst csak csekély része annak, ami volt és — hála Istennek — annak is, ami van még hazánkban, tanulmányozása sok érdekeset nyújthat úgy iparművészeti, mint kultúrtörténeti szempontból. Ezért sza; badjon e helyütt hálás köszönetünket kifejezni a kiállítók; nak, akik szívesek voltak kincseiket a kiállítás céljaira át; engedni. A kiállítás anyagának kiválasztását, összegyűjtését, szak; szerű rendezését és katalogizálását Csányi Károly múzeumi igazgató végezte. Munkájában dr. Layer Károly múzeumi igazgatókor és Theisz Frigyes múzeumi őr segédkeztek. Budapest, 1927 április havában. VÉGH GYULA, főigazgató.
