Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)
2022-09-01 / 3. szám
Systemic side effects of topically applied ophthalmic compounds alkalmazott dózisok nagyságának és a hatóanyag-koncentrációnak az esetleges csökkentése a csecsemő- és gyermekkori szemészeti problémák kezelésekor. Sajnálatos módon egyéb gyógyszer alkalmazási formáktól eltérően szemészeti topikális készítményekből jelenleg nem állnak rendelkezésre gyermekeknek szánt kiszerelési formák (14, 32). Idős betegek Idős betegek esetében a legnagyobb problémát az előrehaladott életkorra általában jellemző számos kísérőbetegség és az ezek kezelésére használt gyógyszerek miatti polipragmázia jelenti (12). Az ilyen betegek esetében ezért a szemészeti terápia megkezdése előtt feltétlenül szükséges felmérni a felhasználandó hatóanyag esetleges negatív hatását az ismert fennálló társbetegségekre, illetve a már alkalmazott gyógyszerekkel lehetséges kölcsönhatásokat, valamint a hasonló hatásmechanizmusú szerekkel potenciálisan létrejöhető hatáskumulációt. így például glaukóma kezelésére beállítandó ß-blokkolo szer esetében figyelemmel kell lenni az esetleges krónikus obstruktiv légúti betegségekre vagy diabéteszre, amelyet a ß-adrenerg blokkoló ronthat. Mérlegelni kell továbbá a beteg esetleges szívritmuszavarait és/vagy a szedett bradikardizáló szereket, mert az orális ivabradin vagy ß-blokkolo mellé adott topikális ß-adrenerg blokkoló szer a hatáskumuláció révén súlyos bradycardiát is okozhat (8, 9, 11). A polipragmázia jelentősen fokozza a káros gyógyszerkölcsönhatások előfordulásának valószínűségét is, amelyek közül kiemelendő az egyidejűleg szedett citokróm P450 2D6 (CYP2D6)-inhibitor hatású szerek (pl. az antidepresszáns paroxetin, fluoxetin) jelentősége: ezek nagyban fokozhatják egyes topikálisan alkalmazott szemészeti szerek - pl. a ß-blokkolo timolol - nem kívánt szisztémás hatásait. A ß-blokkolo szerek ugyanis elsősorban a májban, a CYP2D6 enzim által metabolizálódnak. Azoknál a betegeknél, akiknél hiányzik a funkcionális CYP2D6, vagy akik egyidejűleg erős CYP2D6 gátló gyógyszereket vagy per os ß-blokkolot alkalmaznak, topikális ß-blokkolo használata esetén hatványozottan nő a súlyos szívre gyakorolt mellékhatások kockázata (9). Topikálisan gyakran alkalmazott:, veszélyes szisztémás mellékhatást okozni képes hatóanyagok Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül, elsősorban figyelemfelhívás céljából - néhány topikálisan gyakran alkalmazott hatóanyagcsoport kerül ismertetésre, amelyek potenciálisan akár életet is veszélyeztető szisztémás - elsősorban kardiopulmonális - mellékhatásokat provokálhatnak. Szimpatomirnetikurnok A szimpatikus hatást sejtszinten közvetítő adrenerg receptorokat Ahlíjuist klasszikus munkája alapján a- és ß-adrenerg receptorokra osztjuk (3). Az aradrenerg receptor aktiválása az erek konstrikcióját és következményes vérnyomás-emelkedést okoz, míg a szemben legjellemzőbb hatásuk az iris radier irányú izomrostjainak kontrakciója (musculus dilatator pupillae) és az így létrejövő pupillatágulat. A felsorolt hatások miatt a relatíve szelektív a,-adrenerg agonista fenilefrin jól használható pupilladilatátorként többek között szemészeti vizsgálatok előkészítése, illetve tág pupillát igénylő műtéti beavatkozások során. Alkalmazásakor azonban feltétlenül figyelemmel kell lenni lehetséges szisztémás, vérnyomásemelő és egyéb kardiovaszkuláris hatásaira is. Humán adatok metaanalízise egyértelműen igazolta a 10%-os fenilefrin szemcsepp enyhe, de egyértelmű és szignifikáns (átlagosan 15 Hgmm-es) vérnyomásemelő hatását, amely a szer alkalmazása után már 5 perccel kimutatható volt (28). Ugyanez a koncentráció a szívfrekvencia szintén enyhe, de szignifikáns (átlagosan 4-5/min) emelkedését is kiváltotta. Szintén fenilefrin szemcsepp hatását követően írták le 5 hónapos csecsemőben kialakuló hipertenzív krízis esetét, illetve idős felnőttben a kezelés megkezdését követő miokardiális infarktus bekövetkeztét (24, 28). A fentiek miatt hipertóniás, ismert aneurizmás, tachikardiára hajlamos vagy más kardiális problémával rendelkező betegnél a fenilefrin alkalmazása fokozott figyelmet követel, illetve használata lehetőleg kerülendő, míg csecsemőknél és a fent felsorolt problémákkal ismerten nem rendelkező idős betegeknél használata csak kis koncentrációban megengedett. ß-adrenerg receptor-blokkolók A ß-adrenerg receptorokat három csoportba osztjuk: ßr, ß2- és ß3-receptorok ismeretesek (31). A ßrreceptorok elsősorban a szívizomban találhatók, ahol a myocardium adrenerg stimulálásra adott pozitív inotróp és kronotróp válaszáért felelősek, azaz blokkolásuk bradycardiát és a kontraktilitás csökkenését idézi elő. A ß2-receptorok főleg a simaizmokban, így például az érfal, az uterus és a bronchusok izomelemeiben fordulnak elő és ingerlésük a simaizomzat relaxációját idézi elő. A bronchusfalban található ß2-receptorok gátlása ezért a ß-adrenerg blokkoló szerek egyik legveszélyesebb mellékhatását, a gyógyszeresen kiváltott bronchospazmust idézheti elő elsősorban arra érzékeny (pl. asthma bronchiale-s) betegekben. A legkésőbb felfedezett ß3-receptorok fiziológiai szerepe még nem teljesen tisztázott, de valószínűleg szerepet játszanak a lipolízis szabályozásában (31). A szemben a ß-adrenerg receptorok blokkolása csökkenti a csarnokvíz termelését és ezen keresztül az intraokuláris nyomást. A folyamatban szerepet játszó receptorok típusa egyelőre nem tisztázott, de metaanalízisek alapján úgy tűnik, hogy a rendelkezésre álló nem szelektív 115\ ✓
