Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)

2022-09-01 / 3. szám

Topikális szemészeti készítmények szisztémás mellékhatésai topikális ß-adrenerg blokkoló sze­rek (timolol, carteolol, levobunol­­ol) nagyobb mértékben csökkentik a szemnyomást, mint a szemésze­ti szerként egyedül hozzáférhető szelektív ßrblokkolö betaxolol. Ez utóbbi szer ugyanakkor - szelektivi­tásának köszönhetően - kisebb va­lószínűséggel válthat ki bronchiális mellékhatást. A ß-adrenerg blokkoló szerek alkalmazása minden esetben nagyfokú körültekintést igényel, mivel az általuk okozott kardiális és pulmonális mellékhatások rend­kívül súlyos, akár fatális következ­ményekkel is járhatnak (16, 20). Esetleírásokban rendszeresen talál­kozhatunk topikális szemészeti ké­szítmény formájában alkalmazott ß-blokkolo szerek által kiváltott bradyarrhythmia (1, 5, 15) syncope (1, 5, 19) kardiális vezetési zavarok (6, 33) eseteivel, illetve ß-blokkolo szemcsepp által kiváltott broncho­­spasmus és asztmás roham ismer­tetésével (20). Újszülöttek és csecse­mők esetében a ß-blokkolo szerek ismerten apnoét okozhatnak. Ezt a tényt nemcsak a gyermekek sze­mészeti problémájának kezelésekor szükséges figyelembe venni, hanem a szoptatás időtartama során az anya esetleges terápiájának meg­tervezésekor is: 0,5%-os timolol szemcsepp alkalmazása után a szer ugyanis kimutathatóvá vált a kezelt glaukómás szoptató nő anyatejében (22, 25). A csecsemőkre jellemző, légzési depresszióra és apnoéra való hajlam miatt a hatástani csoport­hoz tartozó szerek szoptatás alatt történő alkalmazása ezért lehetőleg kerülendő. Paraszimpatomimetikumok A paraszimpatomimetikumok ha­tástani csoportjába tartozó kolinerg agonista szerek (pl. pilocarpin) közel 150 éve használatosak a szemnyo­más csökkentésére. A hatásmecha­nizmus hátterében a ciliaris izom kontrakciója áll. Az izomkontrakció direkt hatást gyakorol a sclerasar­­kantyúra, és facilitálja a trabekulá­­ris hálózat trakcióját. Ezen hatások következménye a csarnokvíz elfo­lyásának elősegítése. Az utóbbi két évtizedben a korszerű szerek - így a prosztaglandin analógok és a kar­­boanhidráz-blokkolók - megjelené­sével használatuk háttérbe szorult a nyitott zugú glaukóma terápiá­jában. Ma többnyire akut glaukó­más roham kezelésének részeként és egyes lézeres szivárványhártya beavatkozások (pl. YAG-lézer irido­­tomia) előkészítése során haszná­latosak. A paraszimpatomimetikus szerek a szimpatolitikus hatóanya­gokhoz hasonlóan bradycardiát, vérnyomásesést és bronchospaz­­must okozhatnak, illetve asztmás rohamot provokálhatnak (9, 17). Intraoperativ használatuk során ha­tásuk a bulbusra gyakorolt komp­resszió által kiváltott bradycardiá­­val (oculocardiális reflex), valamint az anesztézia során használt szerek által okozott hipotóniával össze­adódva súlyos keringési problémá­kat okozhat (17). Nem sztenoid gyulladáscsök­kentő szerek (NSAID) Szemészeti - nem infekciós eredetű - gyulladások esetén általában a kor­­tikoszteroidok az első választandó, illetve választott szerek a gyulladás csökkentésére, azonban sajnálato­san széles mellékhatásspektrumuk miatt alkalmazásuk sok esetben li­mitált lehet. A nem szteroid gyulla­dáscsökkentő szerek (NSAID) szé­les körben használt készítmények a gyógyászatban, és egyre szélesebb indikációs területtel rendelkeznek a szemészeti gyakorlatban is. Topi­­kálisan alkalmazva effektiven csök­kentik a különböző etiológiájú gyul­ladásos reakciókat, emellett jelentős analgetikus hatással is rendelkeznek. Használatuk mellett szól az a tény is, hogy mellékhatásprofiljuk lé­nyegesen jobb, mint a szteroidszár­­mazékoknak. Topikális szemészeti használatukat vízoldékonyságuk erősen korlátozza: lokális haszná­latra elsősorban a fenilecetsav és a fenilalkánsav-származékok j önnek szóba. Általában komoly technoló­giai kihívást jelent ezeknek a vegyü­­leteknek a szem felületén megfelelő módon hasznosuló készítménnyé formálása. Az NSAID vegyületek ugyanis általában gyenge savak, ezért a könny pH-ján ionizált for­mában vannak jelen, így nem képe­sek átjutni az anionos (foszfolipid kettős réteg) corneán. A készítmény pH-jának savi irányba történő elto­lása növeli a hatóanyag-molekula anionos frakciójának - azaz hasz­nosuló formájának - arányát, a sava­sabb közeg azonban irritáló hatású lehet a szemfelszínen. Ez a tech­nológiai probléma áll legtöbbször a topikális NSAID-készítmények lo­kális mellékhatásainak hátterében. Lehetséges szisztémás mellékhatá­saik hasonlóak lehetnek az orálisan adott NSAID gyógyszerekéihez, azonban a különböző káros hatások megjelenési gyakorisága eltérő: orá­lis adagolás mellett a legjellemzőbb mellékhatás a gasztrointesztinális ulceráció, míg a ciklooxigenáz gát­lás miatt felszaporodó leukotriének okozta asthma bronchiale exacerbá­­ciója („aspirin-asthma”) viszonylag ritkábban fordul elő (30). Topikális szemészeti adagolás mellett a gaszt­rointesztinális ulceráció megjele­nése nem ismeretlen, de rendkívül ritka jelenség. Ennek magyarázata feltehetőleg a direkt gyomornyálka­hártya-kontaktus hiányában rejlik. Az asztmás tünetek exacerbációja ugyanakkor lokális szemészeti al­kalmazás mellett sem tekinthető extrém ritka szövődménynek, ezért ismert asthma bronchialés beteg sze­mészeti kezelése során ezek a szerek lehetőleg kerülendők, illetve célsze­rűbb a kortikoszteroidok preferálása ezen betegcsoportnál (26, 27). Emel­lett az NSAID-kezelés topikális sze­mészeti készítmény formájában tör­ténő alkalmazása során is fokozott figyelmet igényelnek az antikoagu­­lált betegek: a véralvadás és a throm­­bocyta-aggregáció együttes gátlása ugyanis növelheti a vérzéses szövőd­mények kialakulásának esélyét (10). Egyéb topikálisan alkalmazott hatóanyag Számos egyéb topikálisan alkal­mazott hatóanyag is képes szisz­116

Next

/
Thumbnails
Contents