Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)

2021-12-01 / 4. szám

Novelties in the treatment of uveitis az uveitises CMO felszívódása (2-23 hónapig). A CMO kiújulása esetén ismételt injekciókkal újra hasonló eredmény érhető el (12, 54). A be­tegek 25%-ának 30 Hgmm feletti lOP-értékeket is mértek, azonban glaukómaellenes műtétre egy eset­ben sem volt szükség. Az ismételt injekciókkal együtt járt a katarak­­taképződés, az ötödiknél elérve a műtét biztos szükségességét. Klini­kai relevanciával bír, hogy a külön­böző dózisban alkalmazott tram­­cinolon-acetát (2 mg vs. 4 mg) nem különbözik a terápiás kudarcig eltelt idő hosszában, azonban a magasabb dózis esetén 4,6-szeres eséllyel törté­nik filtrációs műtét (54). Megállapít­ható, hogy az uveitis okozta CMO kezelésében a dexametazon-implan­­tátum és az intravitreális triamcin­­olon-hatásban összemérhetőek, és a periokulárisan alkalmazott triam­­cinolon felett állnak (54). Számos klinikai vizsgálat zajlik int­­ravitreálisan alkalmazott immun­­szuppresszív szerekkel, amelyek potenciális jövőbeli terápiás lehe­tőségek. A T-sejt differenciálódá­sát és a B- és T-sejtek aktivációját gátló sirolimust (SAVE- és SAKU­­RA-vizsgálatok) mind intravitreá­­lisan, mind subconjunctiválisan al­kalmazva hatékonynak találták az üvegtesti gyulladás csökkentésében (29, 32, 57). A sirolimus immun­­szuppresszív és antiproliferativ ter ­mészetével bizonyította, hogy haté­kony lehet az uveitis kezelésében. A kortikoszteroidot használó betegek 68%-a öt hónap után abba tudta hagyni a kortikoszteroid szedését. Folytatásként a LUMINA III. fázis klinikai vizsgálat tanulmányoz­za, hogy mely aktív hátsó NIU- ban hatásos a szer. A dihidrooro­­tát-dehidrogenázt (DHODH) gátló PP-001 molekula I. fázis vizsgálata (NCT03634475) zajlik, amely gát­lás a limfociták számát csökkenti, és mérsékelheti a gyulladást. Intravitreális methotrexát (Behget­­kórban, tuberkulózishoz kötött/ eredetű serpiginoid chorioretino­­pathiában), infliximab és adalimu­­mab off-label alkalmazásáról ugyan fellelhetőek közlemények, azonban 2. ábra: csDMARD [conventional synthetic Disea­se-Modifying Antirheumatic Drug] mellett minimá­lis aktivitást mutató pars planitis [nyíl: hógolyók] klinikai vizsgálati eredmények a biztonságosságról és hatásosságról nem érhetők el, így használatuk jelenleg komoly körültekintést és engedélyezést igényel. Intravitreá­­lis infliximab retinotoxikus hatását figyelték meg (42). Bíztató, hogy a betegbevonás végéhez közeledik a MERIT (Macular Edema Ranibi ­zumab v. Intravitreal anti-inflam­­matory Therapy) III. fázis klinikai vizsgálat, amely uveitises CMO- ban elemzi az intravitreális me­thotrexát (400 gg), intravitreális ranibizumab (0,5 mg) és dexameta­­zon-implantátum (0,7 mg) bizton­ságosságát és hatásosságát. A biologikumok közül a VEGF-inhi­­bitor ranibizumab (Lucentis) és afli­bercept (Eylea) eredetileg is intravit­reális alkalmazásra lett kifejlesztve (szemben az eddigiekkel!). Jelenlegi indikációjuk a nedves típusú maku­­ladegeneráció, a diabéteszes és vénás trombózist követő makulaödéma. Az intravitreálisan is alkalmazott bevacizumab (Avastin) ugyanezek­re az indikációkra, de off-label alkal­mazott már mielőtt az előző kettő engedélyezve lett volna. Gyulladás okozta chorioidea-neovaszkularizá­­ció (CNV) ugyanakkor uveitisben is látható (Vogh-Koyanagi-Hara­­da-betegség, sarcodosis, birdshot­­chorioretinopathia, sergiginous chorioiditis, de punctate inner cho­­roiditisben és okuláris hystoplasmo­­sis esetén gyakrabban). Emelkedett VEGF-szint mutatható ki uveitises makulaödémában, és az IL-6 szint­je is magasabb. Az IL-6 indukálja a VEGF termelését, így a VEGF gát­lása hatásos célpont lehet, mivel az érpermeábilitás fokozásáért fe­lel. Jelenleg csupán kis betegszámú esetsorozatokra hagyatkozhatunk, azonban reményt keltő eredménye­ket közöltek uveitis okozta CMO esetében, habár gyakran az injek­ciók ismétlése szükséges (35, 54). A fentebb részletezett MERIT-vizsgá­­lat nagy várakozással tölti el ezek miatt az érintetteket. Az intravitreális alkalmazás elő­nye a NIU kezelésében megkér­dőjelezhetetlen. A nem szteroid immunmoduláns szerek lokális és intravitreális alkalmazására egyértelmű az igény, azonban a je­lenlegi rövid hatástartamuk meg­oldandó feladatot ad a farmakoló­gusok számára. Szintetikus □MARD-ok A leggyakrabban használt sDMARD- ok farmakológiai jellemzőik alap­ján csoportosíthatóak anti-metabo­­litokra (methotrexát, azatioprin, mikofenolát-mofetil), kalcineurin­­inhibitorokra (ciklosporin A, tacro­limus) és alkiláló szerekre (ciklo­­foszfamid, chlorambucil). Mivel a sDMARD-ok hatása lassan épül fel (2 hét-3 hónap), ezért indulás­■178; X z

Next

/
Thumbnails
Contents