Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)
2021-12-01 / 4. szám
Terápiás újdonságok az uveitis kezelésében torai) és biohasonlói a szabadalmi védettség lejáratának függvényében különböző márkanevek alatt forgalmazhatók. Tumornekrózis-faktor-a[TNF-a] gátlók A TNF-a-gátlók alkalmazásának célja, az immunrendszer saját struktúrák által elindított kóros működésének gátlása, azaz az immunkompetens sejtek depléciója, a citokinek és az adhéziós molekulák gátlása. Az infliximab a TNF-gátlók prototípusa, rekombináns, 75%ban humán, 25%-ban (Fab) egér kiméra monoklonális IgGl, amely specifikusan kötődik a humán TNF-a szolubilis és sejtfelszínen expresszálódó transzmembrán formáival egyaránt. Mivel egérfehérjét tartalmazó kiméra ellenanyag, ezért nagyobb mértékben immunogén. Stabil komplexet képezve gátolja a TNF aktivitását, és csökkenti a hierarchikusan alatta álló IL-6 és így a CRP kórosan emelkedett szintjét. Apoptózist indukál a TNF-et termelő és expresszáló sejtek esetén, így a monocita-makrofág típusú sejtekben az intracellulárisan túlélő baktériumok aktiválódásához és a tárolt kórokozó {Mycobacterium tuberculosis, hepati tis B-vírus [HBV]) kiszabadulásához vezethet. Az etanercept fúziós protein, amely az lg FC nehézláncainak CH1 régióját nem tartalmazza, így nem kötődik FC-receptorhoz, ezért nem vált ki citolitikus reakciót és kevésbé immunogén. Azonban okuláris penetrációja alacsony, így az uveitises fellángolások számát nem csökkenti, hanem még fokozhatja is. Az adalimumab tisztán humán monoklonális anti- TNF-ellenanyag (IgGl). Nagyon fontos, hogy az adalimumabot 2 évesnél idősebb gyermekek és gyermeket vállalni szándékozó nők és férfiak is biztonsággal alkalmazhatják. A golimumab és a kisebb molekulaméretű, emiatt gyorsan kialakuló klinikai hatást elérő certolizumab pegol szintén a TNF-gátlókhoz tartozik. Egyéb támadáspontú biologikumok (ellenanyagok) A rituximab egér/humán kiméra IgGl monoklonális ellenanyag, amely specifikusan kötődik a B-limfociták korai alakjainak felszínén expresszált CD20 membránfehérjéhez, amely apoptózis révén pusztítja el a célsejtet. A tocilizumab humanizált, minimális egér Fab komponenst tartalmazó IgGl-izotípusú, IL-6-receptor elleni antitest. Szemészeti szempontból kiemelkedő jelentősége van, hogy óriássejtes arteritis (GCA) kezelésére törzskönyvezett. Az abatacept fúziós fehérje, kötődése révén akadályozza a CD28-CD80/CD86 kostimulációt így a T-limfocita aktiválódását. Következményesen a szolubilis IL-2-receptor, a TNF, az IL-6, a CRP és az MMP-3 termelődése is csökken. Az akut gyulladásokban és nem a reumatológiában használt anakinra teljesen humán IL-l-receptor-antagonista. A canakinumab is teljesen humán IgGl IL-lß elle ni monoklonális antitest, amely az anakinrához hasonlóan gátolja az akut gyulladást, és gyermekkori autoinflammatorikus szindrómákban használható. A belimumab a B-sejtek aktiváló faktora (BAFF/BLys) elleni monoklonális antitest, amely voltaképpen B-sejt-depléciót okoz és az SLE kezelésében javallt. A denosumab hatására az osteoclasttá differenciálódás elmarad, a csontlebontás megáll. A hosszú távú szisztémás glükokortikoid-terápiával összefüggő csontvesztés kezelése csonttörések szempontjából fokozott veszélynek kitett felnőtt betegek esetében indikált. Az ixekizumab humanizált IgG4 izotípusú monoklonális ellenanyag, amely akadályozza az IL-17 proinflammatorikus hatásait azokban a szövetekben, ahol azok az IL-23-indukció következtében megjelennek. A legtöbb kedvező tapasztalat psoriasis bőrlézióinál tapasztalt, azonban SpA-hoz társuló anterior uveitisben ellenjavalt. A secukinumab teljesen humán rekombináns IgGl-ellenanyag, biológiai hatása megegyezik az egyéb IL-17-gátló''175) X z kéval. Az ustekinumab specifikusan kötődik a szolubilis IL-12 és IL-23 közös p40 fehérje-alegységéhez, megakadályozva a citokinek receptoraikhoz kötődését. Az IL-23-citokin szerepe a Thl7-sejtek indukciója, így az ustekinumab közvetve IL-17-gátló szerepet fejt ki. Ennek megfelelően az indukált IL-17-receptorok szöveti környezetében fejti ki antiinflammatorikus hatását. A reumatológiai terápiás irányelvek és stratégiák terápiás célként a gyulladásos fájdalom csökkentését, a betegségek progressziójának fékezését és a betegek életminőségének javítását egyenrangúként jelölik meg, és előírják a társbetegségek kockázatainak figyelemmel kísérését is (Id. pl. ixekizumab ellenjavallatát anterior uveitisben). Ez tükröződik a hosszú távú klinikai gyógyszervizsgálatok, nyílt kiterjesztések és tudományos kutatások kitűzött végpontjaiban is. Az életminőséget és a munkaképességet mérő kérdőívek egyaránt a biológiai terápia közvetett hatásait bizonyítják. A korszerű terápiás stratégiák ideális célként a személyre szabott terápiát jelölik meg. Az uveitisek biológiai terápiájában jelenleg az adalimumab az egyetlen választható készítmény, így valós terápiaválasztásról nem beszélhetünk. A biológiai terápia választásakor így a személyre szabás az adott beteg kockázati profiljából, infekciós veszélyeztetettségéből, komorbiditásaiból indul ki. A már megkezdett terápia sikere vagy kudarca adja meg a lehetőséget a terápia folytatásának személyre adaptálásához, finomhangolásához. A hatásos terápia esetén a kortikoszteroidok szisztémás és helyi elhagyása, az egyéb immunszuppresszív szerek dóziscsökkentése vagy elhagyása jöhet szóba, míg hatástalanság vagy mellékhatások jelentkezése esetében végső soron az agresszív hagyományos terápiához, illetve az intravitreális adagoláshoz való viszszatérés. A TNF-gátlók hatásvesztésének fő oka a neutralizáló antidrug ellenanyagok (ADA) indukciója. A biológiai terápia gyakorlati szem
