Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)

2020-03-01 / 1. szám

nal-kapcsolatoknak a pontos ismerete elengedhetetlen a myopiakezelés lehetőségeinek további bővítéséhez. Erre két fő vizsgálati modellt használnak. Egyrészről az ún. „pathway based genetic risk score ” modellt (útvonalalapú genetikai kockázatbecslés), másrészről az ún. „gene set enrichment analysis”-t (géncsoportdúsulási vizsgálat). A kongresszuson is közölt eddigi vizsgálati eredmények alapján a myopiával kapcsolatban feltérképezett gének hatása alapvetően egy közös, a retina felől a sclera irányába ható jelátviteli útvonalon keresztül érvényesül, és három fő hatásmechanizmusért felelős (jelátvitel, szemmorfogenezis és neurotranszmisszió), több különböző molekulát kódolnak. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy egyre több evidencia támasztja alá a korábbi feltételezést, hogy az ún. „common” és a nagyfokú myopia genetikai háttere alapvetően eltér egymástól, ha vannak is átfedések a locusokban és az útvonalakban a két entitás között.

Nagyszámú előadás, poszter mutatta be az állatkísérletes kutatások jelenlegi állását. A refrakciós hibákat meghatározó alapvető mechanizmusokat nem érthetnénk meg állatkísérletes modellek nélkül. Ezekből tudjuk, hogy a szem refraktív fejlődése nem központi, hanem teljes egészében lokális irányítás alatt áll, és hogy a retinában különböző vizuális ingerekre (akkomodáció, ekvatoriális húzóerő hatására kialakuló hypermetropiás defocus) a szemtengelyhossz növekedését serkentő anyagok szabadulnak fel. A célszövet azonban máig nem egyértelműen tisztázott. Eddigi feltételezések a sclerát, majd a chorioideát jelölték meg célszövetként, legújabb feltételezés szerint pedig a Bruch-membrán, és ezzel együtt a pigmentepithel lenne a biokémiai természetű szignálkaszkád végső célja.

Ezekre a feltételezésekre - mások mellett - továbbra is számos állatkísérletes elrendezés épült, mindezeknek az eredményeivel ismerkedhettek az érdeklődők két hosszabb szekció keretein belül, mintegy jelezve az alapkutatás fontosságát.

A klinikus számára mégis legfontosabb a myopia kontrolljának lehetőségeit ismerni közvetlenül. Ezeket négy fő csoportban tárgyalták az előadások: környezeti-viselkedésbeli, optikai-vizuális, farmakológiai és sebészi opciókról hallhattunk.

A környezeti-életviteli tényezők vonatkozásában, ahogy prof. dr. Dániel Filtcroft mondta, „nincs új a nap alatt”. Mintegy 150 éve ismert tény hogy a sok, szabadban eltöltött idő, egészségesebb táplálkozás, kevesebb közeli munka jótékony hatással van a refraktív hibák alakulására. Európában azonban szélesebb körben elterjedt két téves elképzelés ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy a sok, szabadban eltöltött idő csökkentené a myopia progresszióját, a másik, hogy a myopia kialakulását elsősorban a sok közeli munka okozná. A kongresszuson egyértelmű evidenciák hangzottak el egyrészt azzal kapcsolatban, hogy előbbi a myopia kialakulása, és nem a progresszió ellen hat, másrészről, hogy a közeli munka önmagában nem vezet myopia kialakulásához.

A myopiaprogresszió gátlásának optikai lehetőségei közül a legtöbb szó itt is az orthokeratológiai és a speciális kétfókuszú (közeire és távolra egyaránt érvényesülő myopiás defocus) kontaktlencsék alkalmazásáról esett, amelyekhez természetesen számos promóciós előadás, szimpózium is kapcsolódott, hiszen a kongresszust magát is az ausztrál Brien Holden Vision Institute támogatta. Jelen

voltak és szerepeltek az intézet fő munkatársai, az indiai származású, Ausztráliába elszármazott prof. Padmaja Sankaridung és prof. dr. Monica Jong, számos optometrista munkatársukkal együtt. A gyerekkori kontaktlencse-viselés kényelmetlensége és szövődményi lehetősége miatt, valamint a hatékonyság növelése érdekében, a legtöbb előadó javasolta a kezelési mód kombinációját más csoportba tartozó kezelésekkel, úgymint atropin szemcsepp vagy műtét.

Új keletű vizuális megközelítés a myopiaX névre keresztelt eljárás, amelyről humán- és állatkísérletes vizsgálatok eredményeit is közölték a kongresszuson. Összefoglalóan: „láthatatlan myopiakontroll látható fénnyel”, azaz szelektíven lila fénnyel (amely a természetes fény egyik legrövidebb hullámhosszú komponense) való stimulálás - a dopaminszint növelésén keresztül - lassítja a myopia progreszszióját. Más hullámkomponensek, például a kék, nem bizonyultak hatékonynak ebben a vonatkozásban az eddigi vizsgálatokban. Feltételezték, hogy a lila fény újbóli bevezetésével a modern, beltéri túlsúlyú életvitelbe - például lila fényt sugárzó „smart” szemüvegekkel - a myopia progressziója hosszú távon csökkenthető lenne.

Farmakológiai vonalon és a myopia kontrolljában összességében továbbra is vezeti a mezőnyt hatékonyságban és mellékhatásprofil tekintetében az alacsony dózisú lokális atropincsepp alkalmazása. 0,01%-os koncentrációnál már optimálisnak mondható a mellékhatásprofilja, és számottevő rebound effektussal sem kell számolnunk az elhagyása esetén. Ezzel kapcsolatban elhangzott egy elsőre kissé különös megoldás a hosszabb távú alkalmazásánál kialakuló szemfelszíni toxicitás kivédésére: a kolosztrum szemcsepp, amelyet ezenkívül még neonatális conjunctivitisben használnak. Számos vizsgálati eredményt közöltek nemcsak az atropin hatékonyságával, hanem a hatásmechanizmusával kapcsolatban is, amelyek alapján egyre inkább körvonalazódni látszik, hogy szerepe gyakorlatilag univerzális a myopiaprogresszió gátlásában: az ismert antimuszkarin-szerű, akkomodációt gátló hatásán túl; több más között muszkarinszerű hatása is van, ennek kapcsán, valamint direkt módon is gátolja a sclera extra - celluláris mátrix remodellingjét, amely a szemgolyó megnyúlásának az alapja. A 0,01%-os atropin szemcsepp Ázsiában, széles körben használatos, rengeteg kontrollált vizsgálat foglalkozik a hatékonyságával, amiket a kongresszuson hallhattunk is. Európában, ezzel szemben, a kaukázusi rasszra vonatkozó kisszámú kontrollált vizsgálat miatt használata továbbra sem elterjedt.

A 7-metil-xantinnak (a koffeinben, teobrominban és teofillinben található xantin metabolitja, egy adenozinantagonista vegyület) a per os humán alkalmazása egyelőre továbbra is Dániára korlátozódik, de más régiókból is hallhattunk ezzel kapcsolatos vizsgálatokról. Hogy az étkezéssel bevitt metil-xantinnak van-e myopiaprogressziót gátló hatása, továbbra sem nyert bizonyítást.

Szintén egy ide vonatkozó japán „csemege”: multicentrumos, kettős vak, randomizált kísérlet eredményét mutatták be arról, hogy a sáfrány alkaloidja, a krocetin számos más jótékony hatása (szív-ér rendszert, immunrendszert védő, daganatellenes, antidepresszáns, afrodiziákum) mellett myopiaprogressziót gátló hatással is bír.

A sebészi vonalat szorosabb értelemben véve egy előadás képviselte („Results with Snyder- Thompson Posterior