Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)
2020-03-01 / 1. szám
Giant Cell Arteritis or SLE? ~7. ábra: A kezelés 5. napján végzett FLAG- vizsgálat A: korai képen látható a jobb szemen lokális, lassult chorioidea-telődés. B: késői C<4. perc] képen látható festékszivárgás a gócok szélein tó. Ezen vizsgálatkor Descemet-redőzöttség már nem volt észlelhető. A többi tünet (szemmozgászavar, anisocoria, hipotónia) regressziója három hetet vett igénybe. A tünetek pontos immunológiai hátterének tisztázása és a terápia beállítása céljából a beteg további sorsát az ORFI immunológiai osztálya vezette. Az esetet óriássejtes arteritisként követték, a szteroidterápia mellett később intravénás cylophosphamid terápiát vezettek be, majd azt követően a beteget biológiai terápiára állították be, ami mellett jó általános állapot stabilizálódott. Megbeszélés Az óriássejtes arteritis az 50 év feletti populációban nem ritka betegség (incidenda: 1-20/100 000, prevalencia: 2/1000) (20). Gyakran a változatos tüneti megjelenés miatt késik a diagnózis és a helyes terápia megindítása. Már az ókorban is felfigyeltek a kórképre és megörökítették néhány jellemző tünetét. Egyiptomban feltárt Pa Aton Em Heb i. e. 1350 körül készült sírkamrájában lévő dombormű egy részlete egy vak, hárfás férfit ábrázol. A készítője az arteria temporalis superficialist kimunkáltan jelenítette meg (2). Az i. sz. 940-1010 időszakból Ali Ibn Isa arab orvostól származik a kórkép első orvosi jellegű leírása. A halántéktáji fejfájást panaszoló beteg temporális artériáját próbálta kimetszeni, hogy a látásvesztés veszélyét elkerülje (5, 16). Bayrad Taylor Horton és munkatársai 1932-ben mutatták be az óriássejtes arteritis két esetét. Leírták a kórkép jellemző tüneteit, felhívták a szemészeti szövődményre a figyelmet és ismertették a jellegzetes szövettani leletet. Az ő nevéhez fűződik az 1940-es években a Mayo Klinikán bevezetett kortikoszteroid-terápia (5, 16). Első hazai szemészeti beszámoló — két eset kapcsán - Brand tollából származik (7). A szövettani leletekről és a terápiás lehetőségekről értekezett. Nagy és Juhász 19 esetet ismertetett, és egy páciens kapcsán leírta ritka szövődményként az intraokuláris hipotóniát is (19). Kelenhegyi és Gomba szövettani lelet differenciáldiagnosztikai értékelésével kapcsolatos nehézségekre hívta fel a figyelmet egy kétoldali látásromlással járó eset kapcsán (15). Imre. és munkatársai az etiológiai tényezőket vizsgálták (14). Balázs és munkatársai iszkémiás szembetegségekben az intracranialis ultrahangvizsgálatnak jelentőségére hívták fel a figyelmet (3). Az óriássejtes arteritis az Amerikai Rheumatológiai Társaság ajánlása alapján diagnosztizálható (12). Az alábbi öt kritériumból legalább háromnak kell egyszerre teljesülnie: 1. ötven év feletti életkor, 2. új keletű fejfájás, 3. arteria temporalis lokális jellegű eltérése, mint nyomásérzékenység, megvastagodás, pulzáció hiánya, 4. gyorsult vörösvértest-süllyedés (>50 mm/h), 5. tipikus szövettani kép: mononuclearis infiltráció, granulomatosus gyulladás, fibroblasztok, óriássejtek. A betegség cranialis típusa viszonylag nagy specifitással (91,2%) és szenzitivitással (93,5%) azonosítható. Emellett más megjelenési formák is ismertek: szisztémás gyulladás képében jelentkező típus, extracranialis nagyér-manifesztáció, és polymyalgia rheumatica (16). Szemészeti szempontból az arteria carotis externa és interna ágainak érintettsége a legfontosabb. Ezekre az esetekre több, nem szemészeti jellegű tünet is felkeltheti a gyanút: az erős fejfájás, amely számos esetben specifikusan nyelvgyökből kiinduló, rágás provokálta, halánték és fül felé sugárzó fájdalom. A halántékon látható arteria temporalis S. ábra: Jobb oldali makula SD OCT-kép cottonwool góc síkjában készült a kezelés 5. napján 25
