Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Vogt-Koyanagi-Harada-betegség új terápiás lehetősége a szemészetben 4. ábra: Második esetünk jobb szemének sztereofotója CA), autofluoreszcens képe CB) és FLAG-vizsgálatának késői CC) fázisa A betegség a felnőtt populációt érinti (3, 4) és a nők aránya maga­sabb a férfiakénál (5, 6). A VKH-betegségnek négy különbö­ző klinikai stádiumát különböztet­jük meg: prodromiális, uveitises, gyógyuló és krónikus rekurráló stá­diumot (6, 7). A prodromális fázis 3-5 napig tart, neurológiai és fül-orr-gégészeti érintettség jellemzi, mint a fejfájás, fülzúgás, tarkókötöttség és hallás­csökkenés. Liquor-vizsgálat során emelkedett limfocitaszámot látha­tunk, ami akár hetekig fennállhat. Az uveitises fázist panuveitis jel­lemzi diffúz chorioiditis-szel, sero­­sus retinaleválással és gyakran pa­­pillaödémával. A gyógyuló fázis elején jelennek meg a betegségre jellemző bőrtüne­tek, mint a korai őszülés (poliosis), a vitiligo és alopecia. A betegek 30- 60%-ában találkozhatunk ezekkel a bőrtünetekkel. Szemészeti manifesztációjaként lát­ható a szemfenék („sunset-glow fun ­dus”) és a limbus depigmentációja (Sugiura-jel). A harmadik fázis hóna­pokig, évekig is fennállhat (7). A krónikus rekurráló fázist visszaté­rő elülső uveitis jellemez, amelyet kísérhetnek az előzőekben leírt bőr­tünetek. Az uveitisek következtében kialakult szemészeti szövődmények megjelenésével (katarakta, szekun­der glaukóma, chorioidea neovasz­­kularizáció, subretinális fibrosis), a látóélesség csökkenésének valószí­nűsége is növekszik (6, 7, 9). VKH-szindróma diagnózisa a klini­kai kép alapján történik, amelyet a szemészek, neurológusok, fül-orr­­gégészek, bőrgyógyászok együttes munkája eredményez. Az 1. táblá­zat mutatja a betegség jellegzetes tüneteit, amely alapján komplett (első esetünk), inkomplett (máso ­dik esetünk) és feltételezett VKH (csak szemészeti tünetek) formát különíthetünk el. A szemészeti diagnosztikában és a betegség monitorizálásában segít­séget nyújtó képalkotó módszerek a szemfenék fluoreszcein (FLAG) és indocianinzöld (ICG) angiográfiás vizsgálata, valamint a makula spectral domain OCT (SD OCT) vizsgálata. FLAG-vizsgálaton a korai fázisban fundusszerte pontszerű szivárgásokat („pinpoint ”) és a serosus retinaleválásnak megfelelő festékhalmozást láthatjuk. A cho­rioidea ereit vizsgáló ICG során az aktív fázist hiperfluoreszcens terü­letek jellemzik. A retina szerkezetét ábrázoló keresztmetszeti makula- OCT-felvétellel igazolhatjuk és kö­vethetjük a subretinális folyadék je­lenlétét és mennyiségét (11,12). VKH differenciáldiagnosztikájában a szimpátiás ophthalmiát, a hátsó scleritist, az intraocularis lym­­phomát, az uveális effusio szindró­mát és a sarcoidosist kell kiemelni (8, 15, 16, 17). Késői szemészeti szövődmény le­het a chorioidea neovaszkulari­­zációja (15%), subretinális fibrosis kialakulása, a papillán kialakuló kóros érújdonképződés, ami később az üvegtestbe törhet, üvegtesti vér­zés (10%), katarakta (50%) és glau­kóma (33%) (17). A betegség prog­nózisa függ az akut fázisban alkal­mazott adekvát terápia hatékony­ságától. A neurológiai tünetek, va­lamint a halláskárosodás rendsze­rint nyom nélkül gyógyulnak, a bőrtünetek viszont tartósan fenn­maradhatnak (5). A VKH-szindróma adekvát terápiá­ját az akut fázisban alkalmazott kortikoszteroidok jelentik, amelyet a későbbi stádiumokban immun­­moduláns kezelés vált fel (8, 10). Leggyakoribb szerek az azathioprin, amelyet második esetünkben is al­kalmaztunk, illetve a cyclosporin, amelyet mindkét esetben használ­tunk. Második esetünk azonban immunszuppresszív kezelésre re­­zisztensnek bizonyult, a szteroidot a gyulladásos tünetek fellángolása nélkül nem tudtuk 20 mg alá csök­kenteni, így egy új kezelési lehető­séget, a TNFa-gátló, adalimumab terápiát választottuk. Ismert tény, hogy a biológikumok biotechnológiai módszerekkel bak­térium-, élesztő- vagy állati/humán sejttenyészetekben termelt, egyedi­leg azonosítható makromolekulák. Fehérjetermészetű, nagy molekula­tömegű, általában antitest vagy fú­ziós fehérje jellegűek. A biológiai te­rápiát először az onkológiában al­kalmazták, ahol kifejlesztették a lymphomák kezelésére alkalmazott rituximabot. Napjainkban már a modern medicina minden területén széles körben alkalmazzák pl. a reu­matológiában több mint két év­tizede. A szemészetben, a TNFa­­gátlók csoportjába tartozó, adali­mumab (Humira) rendelkezik törzs­könyvi indikációval, a nem fertőzé­­ses eredetű, intermedier, hátsó és panuveitisek kezelésében, a társ­szakmákhoz hasonlóan, kéthetente 40 mg subcutan alkalmazásban. Második betegünknél a biológiai te­'273'; x z

Next

/
Thumbnails
Contents