Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

Ocular albinism: an underdiagnosed disease? 5. ábra: Az okuláris albinizmusban kimutatható fovea-hypoplasia. A normálisan meglévő fovealis behúzottság itt nem alakul ki a centrumban Csak keresésre, vagy a legtöbb eset­ben utólag vesszük észre, hogy a többi családtaghoz képest halvá­nyabb bőr-, haj- és szemszín látható ( 4. ábra). A melanintermelés zava­ra itt ugyanis elsősorban a látórend­szert érinti, itt okoz zavarokat. Három ponton elengedhetetlenül szükséges a pigmentáció, részben a látásfejlődésben, részben a normá­lis működésben: • az írisz hátlapján, a tökéletes blendehatás miatt, • a retina pigmenthámjában, a fovea differenciálódása és a fény visszaverése miatt, • a látóideg-kereszteződésben, ahol a hemidecussatio kialakulását magzati korban a melanin irá ­nyítja. Hiányában kóros mértékű (túlzottan nagyfokú) keresztező­dés alakul ki, amely a kétszemes együttlátást lehetetlenné teszi. Okuláris albinizmusban a tünetek ennek megfelelően: • halvány írisz, retroillumináció­­ban visszfény az íriszlapon át, • halvány fundus, a macula hypo­­plasiája, • problémák a kétszemes együttlá­tással, nem ritkán manifeszt kan­csalság. A PANASZOK OKAI • a fényérzékenység oka: az írisz­­diafragma csökkent pigmentált­­sága, • a csökkent látóélesség okai: fove­alis hypoplasia, kapcsolódó fény­törési hibák, korrekciós probléma miatt kialakult, az alapbetegségre rárakódott amblyopia, • a nystagmus oka: fovealis hypo ­plasia (5. ábra). Hagyományosan két fő csoportot különítenek el az okuláris albiniz­muson belül: az 1-es típusú OAÍ az X kromoszómához kötődő (2, 3), míg a 2-es típusú OA2 autoszo­­mális recesszív öröklésmenetet mu­tat. Értelemszerűen az első típus fiúgyermekeken jelentkezik túlnyo­mó többséggel. A második típus ge­netikai feltérképezésénél arra a meglepő eredményre jutottak a genetikusok, hogy a legtöbb eset­ben valamely OCA típus volt bizo­nyítható (4)! Esetünkben fellelhető volt az alábbi négy kardinális eltérés: nystagmus, fényérzékenység, csökkent látó­élesség és kóros mértékű kereszte­ződés a chiasmában. Elkülönítő diagnosztika Az OKULÁRIS ALBINIZMUS DIF­FERENCIÁLD! AGNOSZTIKÁJ ÁB AN • A fényérzékenységet okozó kórké­pek közül elsősorban az aniridia, a buphthalmus és az achromatopsia (a veleszületett színvakság) jön­nek szóba. Természetesen ezek közül az első kettőt alapos szemé­szeti vizsgálattal fel lehet fedezni, a jellegzetes morfológiai eltérések miatt. Az achromatopsia teljes bi­zonyossággal azonban csak sze­mészeti elektrofiziológiai vizsgá­lattal (elektroretinográfia) erősít­hető meg vagy zárható ki. Ha ez még bizonyos okok miatt nem vé­gezhető el (a gyermek kora, ala­csony kooperációs képesség stb.), támpontot adhat az Ishihara-féle pszeudoizokromatikus színlátás­vizsgáló táblákon nyújtott teljesít­mény Két-három éves kortól már végig tudja húzni az ujját a látott ábrákon a gyermek, így jól elkülö­níthetők már ebben az életkorban a színvak gyermekek (2). • Ha a nystagmust okozó kórképe­ket vesszük sorra, a már említett aniridia és achromatopsia mellett a nervus opticus kétoldali hypo­­plasiája (szemfenéki vizsgálat segít elkülöníteni), illetve a pri­­mér (congenitalis) motoros nys ­tagmus szerepelnek. Ez utóbbit a viszonylag jó látóélesség és a szemfenéki kép épsége alapján gyaníthatjuk. Sokszor valame­lyik szülőnél is felfedezhető a be­■199'; X ✓

Next

/
Thumbnails
Contents