Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
Keratoprostheses in clinical practice miatt nagy igény mutatkozna olyan megoldásra, amely a megbetegedett szaruhártyát nem biológiai módon pótolná. A heges, erezett, átlátszatlan szaruhártya mesterséges anyaggal, mesterséges szaruhártyával való pótlása ezért már régóta foglalkoztatta a szemorvosokat. Legelső publikált elképzelés a nagy francia forradalom idejére nyúlik vissza és Pellier de Quengsy francia szemorvos nevéhez fűződik, aki a beteg szaruhártyát üvegdarabbal javasolta pótolni (3). Nem tudunk róla, hogy elképzelését a gyakorlatban is megvalósította volna. A szaruhártya mesterséges anyaggal való pótlásának gondolata tehát jóval megelőzte az első, emberen végzett sikeres szaruhártya-átültetést. A különböző szerkezetű keratoprotézisek kialakulása a XX. század első felére tehető, amikor a polimetil-metakrilát (EMMA) orvosi felhasználása megkezdődött. Ez ugyanis könnyen kezelhető, és optikailag megfelelő anyagnak bizonyult. A nemzetközi szakirodalom szerint a EMMA szemészeti alkalmazása az intraokuláris műlencsék kifejlesztésével Ridley nevéhez köthető (4). Kevéssé ismert azonban, hogy Ridley intraokuláris műlencsékről megjelent közleménye előtt egy évvel, 1951-ben Győrffy István FMMA-ból saját maga készített keratoprotézisét publikálta az American Journal of Ophthalmology ha sábjain (5). A műtéteket if/. Imre József végezte a Szemészeti Klinikán a Mária utcában 1942-ben. Bár a protézis, koncepcióját és szerkezetét tekintve évtizedekkel megelőzte korát, az antibiotikumok és szteroidok hiányában a beavatkozások szükségszerűen sikertelenek maradtak (1. és 2. ábra). Az eddig eltelt évtizedekben, különösen a XX. század közepén rendkívül sokféle szerkezetű protézist készítettek, amelyeknek anyaga leginkább a EMMA maradt. A számos, nem egyszer igen bonyolult szerkezetű protézis közül csak néhány állta ki az idő próbáját. Ezek közé tartozik a múlt század 60-as éveitől kezdve folyamatosan tökéletesített ún. Boston-típusú (korábban Dohlmann-Doane-protézisnek is nevezték), egy „collar button” rögzítésű ke rato pro tézis, amely napjainkban a legtöbbet implantált protézis a világon. Több mint 15 000 beültetés történt a világ 53 országában (6, 7). A másik hosszú idő óta ismert és használt keratoprotézis az ún. osteo-odonto-keratoprotézis (OOKF), amelyet Strampelli fejlesztett ki, majd Falcinelli módosította azt. Ez a típus a választandó súlyos szemfelszíni hegesedés és egyidejű súlyos szemszárazság esetén (8). A beültetett protézisek számát korlátozza a bonyolult, több lépéses műtét és a műtéthez szükséges interdiszciplináris együttműködés. Az 1990-es évek óta a kutatások középpontjában az ún. integrálódó protézisek fejlesztése áll, hidrofil polimerek, pl. poli-2-hidroxiIetilmetakrilát (FHEMA) segítségével. Ennek a fejlesztésnek lett az eredménye egyrészt az AlphaCor keratoprotézis, amely néhány milliméter széles intralamelláris FHEMA szegélye beépül a cornea kollagén struktúrájába (9), és a KeraKlear, amely hajlítható, injektálható formában implantálható intralamellárisan (10). Hazánkban a sikeres keratoprotézisbeültetések története Alberth Béla 1 . ábra: Győrffy István keratoprotézisének sémás rajza a beültetés előtti pillanatban. A rögzítő gyűrű felül van, még a protézist tartó csipeszen 2. ábra: Győrffy keratoprotézise. Beültetés utáni helyzet, a protézis leszorító gyűrűje menetes, csipeszszel szorítják meg, a cornea sebet varrják 653) X z
