Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
About the surgical emergency of foveal sparing "macula-on” retinal detachments Irodalmi áttekintés A betegség jellegéből adódóan prospektiv randomizált klinikai vizsgálat által nyújtott magas szintű bizonyíték korlátozottan érhető el. Az optikai koherencia tomográfia (OCT) mindennapossá válásával azonban a retinaleválás miatt végzett retrospektív vizsgálatok eredményei objektív módon mutatják meg a műtét időzítésének a foveára gyakorolt hatását. Ho és munkatársai egy multicentrikus tanulmány keretében 82 makulát nem érintő ideghártya-leválás esetén azt találták, hogy a leválások zöme nem progrediált a műtétet megelőzően. A műtét a felvételtől számított átlagos 2,33 nappal később történt. 11 esetben (13%) volt észlelhető progresszió, amely átlagosan 1,88 papillaátmérő/nap sebességgel haladt. A progressziót mutató betegek 73%-ának felső, 18%-ának temporális és csupán 9%-ának volt alsó ideghártya-leválása. A progreszsziót mutató esetekben a szakadások 64%-a X-II-h között helyezkedett el. Ho és munkatársai regressziós analízissel vizsgálták a különböző faktorok szerepét az ideghártya-leválás progressziójában és az egyetlen statisztikailag szignifikáns faktornak a subretinalis folyadék foveától való távolságát találták (6). Wykoff retrospektív elemzésében 199 „makula-on” ideghártya-leválásban szenvedő beteg adatait tekintette át. A betegek csupán 6%-át (12 eset) operálták hétvégén, vagy munkaszüneti napon. 56%-a 24 órán belül, 29%-a 24-72 óra között került műtéti ellátásra. A betegek 4%-ánál (8 eset) - különböző okokból - a műtét a diagnózist követően több mint egy héttel később következett. Mindösszesen egy betegnél (0,5%) érte el időközben a leválás a foveát, de a bedomborító műtétet követő látóélesség ebben az esetben is 20/40 lett. A sebészi preferencia az volt, hogy a felső és temporális leválások hamarabb kerültek műtétre. Mindezek alapján Wykoff és munkatársai azt a következtetést vonták le, hogy a „makula-on” ideghártya-leválások egy részének a 1 . ábra: Temporális felső ideghártya-leválás szemfenéki képe. A leválás még nem érte el a foveat. (Dr Schneider Miklós felvételei műtéti ellátása akár néhány nappal is halasztható (17). Ehrlich 114 beteget érintő tanulmányában azt vizsgálta, hogy a makulát nem érintő ideghártya-leválások időzítése befolyásolja-e az anatómiai és funkcionális eredményeket. 62 beteget a diagnózistól számított 12- órán belül, 32 beteget 12-24 óra között, 20 beteget 24-órán túl operáltak primer vitrectomiával. Mindösszesen 2 esetben vált le a műtét előtt a makula a 12-24-órás csoportban (mindkét esetben a foveát csaknem elérő bullosus ideghártyaleválás volt), de ezek is kiváló funkcionális eredménnyel gyógyultak. Az egyes csoportok között funkcionális vagy anatómiai különbség nem volt kimutatható (2). Lai tanulmányában két csoportot vizsgált: a 24-órán belül (37 szem) és a 24-órán túl (39 szem) operált „makula-on” ideghártya-leválásos betegek csoportja. A betegeket részben virectomiával, részben bedomborító műtéttel vagy a kettő kombinációjával operálták. A posztoperatív funkcionális és anatómiai eredményekben ő sem talált szignifikáns különbséget a két csoport között (9). Hajari és munkatársai 96 „makulaon” ablációs beteg szemének optikai koherencia tomográfiás (OCT) követését végezték. 50 szem esetén tudták OCT-vizsgálattal követni a leválást és 18%-ban dokumentáltak progressziót a követés során. A betegeket felvették és ágyban való fekvést rendeltek el számukra. A vasárnap és csütörtök között érkezett betegeket tervezetten másnap operálták. A hétvégén vagy ünnepnapon érkezett „makula-on” ideghártya-levált betegeket OCT segítségé vel követték és csak abban az esetben operáltak a munkaszüneti napokon, ha a leválás a foveolát is fenyegette. Ezzel a metodikával egyetlen esetben (1%) következett be makulaleválás a vizsgált betegcsoportban. Az érintett betegnek felső bullosus ideghártya-leválása volt sorozatszakadásokkal és a leválás már a felvételkor 1800 mikronra közelítette meg a foveolát. Az OCT-vel végzett követés során azonban nemcsak progressziót, hanem 34 esetben regressziót is dokumentáltak, illetve azt tapasztalták, hogy a leválások legnagyobb része dinamikusan változik (3). ■125;
