Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-03-01 / 1. szám
A peripapilláris keringés ÜCT angiográfiás mérése nélkül, majd 30 perccel később egy csepp tropicamid adása után, tágításban vizsgáltuk. A makuláris átáramlási denzitás és a makuláris belső retinavastagság értéke nem változott, hiszen centrális helyzetük miatt mindkét alkalommal a hátsó kérgi opacitáson keresztül lettek leképezve. A peripapilláris terület leképezése azonban kissé ferde síkban történik, ami lehetővé teszi, hogy pupillatágításban a fény a lencse centrumát elkerülve a tiszta lencseterületeken haladjon keresztül. A pupillatágításban végzett mérés nem hozott változást a peripapilláris idegrostréteg-vastagság értékében, de szingifikánsan növelte a peripapilláris átáramlási denzitást (22). Ez az eredmény azt mutatja, hogy a lencse eredetű mérési zaj hatása lényegesen nagyobb a mintegy 15 másodperces szkennelést igénylő átáramlási denzitásmérésre, mint a körülbelül 1 másodperces idegrostréteg-vastagság mérésre. Ennek az a gyakorlati jelentősége, hogy hosszú távú vizsgálatban a lassan megjelenő és fokozódó centrális szemlencsehomály lényegesen nagyobb mértékben változtathatja meg a peripapilláris átáramlási denzitás értékét, mint a neki térben megfelelő idegrostréteg-vastagság értékét. Emiatt a változás/idő viszonyok eltérőek lesznek. Emellett a centrális helyzetű katarakta hatása azt a téves következtetést is sugallhatja, hogy a peripapilláris átáramlási denzitás mérésével korábban észleljük a glaukóma progresszióját, mint a peripapilláris idegrostréteg-vastagság mérésével. Miként az a fentiekből is látszik, a peripapilláris átáramlási denzitás mérése időigényes. Az elmozdulás elkerülésére sok beteg visszatarthatja légzését a képfelvétel alatt. Elhízott személyek esetében a légzés visszatartása nélkül a fej stabil helyzete legtöbbször nem őrizhető meg. A légzés visszatartása azonban bizonyítottan növeli a vénás nyomást, ami csökkenti a retina vérelvezetését, és lassítja a retina keringését (23, 24). A légzésvisszatartás átáramlási denzitásra gyakorolt potenciális hatását jól kooperáló, fiatal, egészséges önkénteseken vizsgáltuk a Valsalvamanőver alkalmazásával (25). A Valsalva-manőver 20 másodperces standardizált erőltetett kilégzés zárt glottis mellett (26), ami tökéletesen megfelel arra, hogy az OCTA-vizsgálat során létrejövő légzésvisszatartást extrém mértékű és időtartamú modellel vizsgálhassuk. Eredményeink azt mutatták, hogy a légzés viszszatartása nem befolyásolja a peripapilláris átáramlási denzitás értékét, ami a gyakorlat szempontjából kedvező eredmény Úgy véljük, annak ellenére, hogy a retina keringése jelentősen lassul a légzés visszatartása alatt, a vörösvértestek mozgása nem szűnik meg teljesen, így azok az SSADA-algoritmus számára változatlanul detektálhatóak maradnak. A krónikus dohányzás világszerte gyakori, így a glaukómás betegek jelentős része is dohányos. A cigarettázás a nikotin érendothelre gyakorolt hatása révén csökkenti a vazodilatációt, és számos súlyos vagy halálhoz vezető vazokonstriktív betegség okozója. A cigaretta elszívása utáni érreakciók az utolsó dohányzás óta eltelt idő függvényében eltérőek lehetnek, ami potenciálisan befolyásolhatja az átáramlási denzitás aktuálisan mért értékét. A kérdés tisztázására 40-60 éves egészséges krónikus dohányos önkénteseket vizsgáltunk meg (27). A peripapilláris átáramlási denzitást legalább 2 órával az utolsó cigaretta elszívása után (alapállapot), majd 5, 30 és 90 perccel egy cigaretta elszívását követően vizsgáltuk. A résztvevők mindegyike az általa rendszeresen használt cigarettatípust használta a vizsgálat során. Az eredmények azt mutatták, hogy a fenti feltételek mellett a cigaretta elszívásának valamint a cigarettázás és az OCTA-vizsgálat között eltelt időnek nem volt hatása a peripapilláris átáramlási denzitásra. Ez azt jelenti, hogy dohányzó glaukómások esetében nem szükséges standardizálni az utolsó dohányzás és az OCTA-vizsgálat közötti idő hosszát. Fontos hangsúlyozni, hogy eredményink nem vonatkoznak a nemdohányzók alkalmi cigarettázására és dohányosokon a szokásostól eltérő típusú cigaretta elszívására, amikor a szervezet számára szokatlan nikotinterhelés alakul ki. Jelenleg nem ismert a vérnyomás ingadozásának hatása a peripapilláris átáramlási denzitás értékére. Mivel az idősebb népesség jelentős része kezelt hipertóniás, a vérnyomás vizitek közötti ingadozása a 1 . táblázat: A peripapilláris retina átáramlási denzitásának hosszú távú variabilitásáért potenciálisan felelős tényezők Tényező Valószínű hatás Irodalom A nagyobb retinális erek keringése Növeli az átáramlási denzitás hosszú távú variabilitását 13,17 Centrális lencsehomály kifejlődése A mért átáramlási denzitás nagyobb mértékben csökken, mint a mért retinális idegrostréteg-vastagság 22 A szemnyomás változása A növekedés csökkenti, a csökkenés növeli az átáramlási denzitást, ami a vizitek közötti variabilitást fokozhatja 18-21 A légzés visszatartása a képfelvétel során Nincsen értékelhető hatás 25 Cigaretta elszívása krónikus dohányos esetében Nincsen értékelhető hatás 27 A vérnyomás ingadozása Nem ismert Szisztémás és Nem ismert szemcseppben adott gyógyszerek hatása 18
