Szemészet, 2018 (155. évfolyam, 1-4. szám)
2018-12-01 / 4. szám
IBPIHPBI mm Drusenek és subretinalis drusenoid depozit LL ni kázatbecslést ad a magasabb kockázatú (2-4 pontos) állapotokban. Az AREDS-vizsgálat óta jelentős fejlődés történt a diagnosztikai lehetőségekben és új megfigyelések is árnyalják a képet. Az előrehaladott AMD szempontjából további fontos kockázati tényezők igazolódtak. Kutikuláris DRUSENEK, MINT JELENTŐS KOCKÁZATI TÉNYEZŐ A kutikuláris drusen (basal laminar drusen) egy különleges drusen típus, előfordulása makuladegenerációs betegeken 10%-ra tehető (7). Ezek a drusenek igen aprók, és jellegzetességük, hogy sokkal több látszik belőlük fluorescein angiográfián, mint a szemfenéki képben vagy színes fotókon. Eredeti leírója, Gass még a pigmenthám basal membránjának noduláris megvastagodásának tartotta (15), később azonban kiderült, hogy szövettanilag ugyanúgy a pigmenthám basal membránja és az alatta lévő kollagénréteg között helyezkedik el (Basal Linear Depozit, Blind), mint a diffúz drusen vagy a nagy drusenek (29). Fiatalabb korban jelentkezhet, mint a többi drusen és előfordulásában nagyobb szerepe lehet a családi/genetikai tényezőknek, mint a hagyományos értelemben vett drusenek esetében (7). Míg a nagy drusenek felett a pigmenthám nagyjából ép (és emiatt a fluorescein angiográfia korai és középső fázisaiban, valamint fundus autofluorescenciás képeken nem ábrázolódnak markánsan), a kutikuláris drusenek kis piramisszerű előemelkedése felett a pigmenthám a környezeténél vékonyabb, emiatt blokkoló hatása sem érvényesül. Ezért látszanak a kutikuláris drusenek már a fluorescein angiográfia korai felvételein „csillagos ég”-ként, és az OCT-képben is jellegzetes, ahogy a vizsgáló fény a kutikuláris drusen csúcsának megfelelően szabadabban átjut a choroidea felé (hasonlóan a geografikus atrófiánál tapasztalthoz (35) (3. ábra). Hosszú távon
