Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
Examination of a Konstantinov-type kenatopnosthesis G. ábra: Megkezdődött keratoprotézis extrusio, a keratoprotézis БОЭ /xm-t kiemelkedik tegünkben réslámpa-vizsgálattal a keratoprotézis jó illeszkedését észleltük. Ezekben az eseteinkben a keratoprotézis optikai törzse és elülső optikai lemezének találkozásánál ASOCT-vel a keratoprotézis és a cornea között minden esetben résképződést észleltünk (7. ábra). A rés függőleges mérete - az optikai törzstől 500 /xm távolságban mérve - átlagosan 92±73,8 (15-143) /xm volt, vízszintesen soha nem érte el "7. ábra: Az optikai frontlemez és a cornea kapcsolata az AS-OCT-vizsgálat során. Fehér nyilak: a cornea hám és a frontlemez szélének érintkezése, kék nyilak: a frontlemez és a cornea között észlelhető rés \ ’A B. ábra : A keratoprotézis felszínének hámosodása. Jól látható a felszínt borító hámréteg Ckék nyilak] és a frontlemez szélénél és alatta észlelhető vaskos hámréteg [fehér nyilak] / / Mk * .*> ■ az optikai lemez külső szélét. Az optikai lemez széle a corneával 14/15 szemben szorosan illeszkedett, a corneahám 12 szemben körkörösen szorosan a keratoprotézis széléig ért, mechanikusan lezárva a keratoprotézis szélét (7. ábra). A kezdődő kilökődés miatt 1 esetben a jelentősen kiemelkedő keratoprotézis következtében a corneahám nem érhette el a keratoprotézis szélét, 2 esetünkben pedig nem volt körkörös a hámilleszkedés. Három esetben előfordult, hogy a corneahám felkúszott a PMMA optika szélére is (8. ábra). A protézis lemezei között a corneavastagság átlaga 530± 110 (355-795) /xm, a protézisen kívül 704±136 (526-921) /xm volt. Az elvékonyodás a protézis alatti területen átlagosan így 162 ±134,5 /xm (21,9%) volt. A protézis alatti és azon kívüli vastagságok közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt (p=0,001). A 10,0 mm átmérőjű corneakorong hátsó felszíne a centrális 2,3 mm átmérőjű trepanációs nyílás területének levonása után 91,65 mm2-nel< adódott. A hátsó rögzítő gyűrű által szorosan fedett corneaterület 25,78 mm2 volt (a teljes corneafelszín 28%-a). A korong szabadon maradó, és a cornea táplálkozását esetlegesen biztosítható hátsó cornea felszíne így 65,87 mm2 (72%). A 10,0 mm átmérőjű elülső corneafelszín - a centrális trepanációs nyílás területének levonása után 84,69 mm2, a keratoprotézis elülső lemeze által fedett corneaterület pedig 36,47 mm2 (43%) volt, így 48,22 mm2 (57%) terület maradt szabadon. Megbeszélés Az AS-OCT-vel történő mérések alapján a keratoprotézis méretei megfeleltek a gyári értékeknek. A kezdődő kilökődés jeleit mutató, erősen kiemelkedő keratoprotézist - annak speciális helyzete miatt - a továbbiakban értékelésünkből kihagytuk. A többi beültetett keratoprotézis esetén minden esetben klinikai (réslámpa) vizsgálattal a keratoprotézis jó illeszkedését észleltük. Ezt a megfigyelésünket az OCT-vizsgálat megerősítette, az elülső optikai lemez széle mind a 14 esetben körben szorosan illeszkedett, hozzáfeküdt a cornea elülső felszínéhez. Az optikai törzs mellett szintén minden esetben résképződést figyeltünk meg. A műtét során törekedtünk a lehetséges legnagyobb illesztési szorosságra, ezért a résképződés oka véleményünk szerint elsősorban a keratoprotézis szerkezetében keresendő, a frontlemez és az optikai törzs közötti átmenet ugyanis nem lekerekített, így oda a corneaszövet teljesen szorosan befeküdni nem tud. Önmagában a rés jelenlétének klinikai jelentősége egyelőre csekélynek tűnik. Sokkal jelentősebb az a tény, hogy megfigyeléseink szerint a corneahám a cornea felszínével szorosan illeszkedő frontlemez szélét 12/14 szemben elérte, és szorosan zárta a felszínt (2 további esetben ez a jelenség megfigyelhető volt, azonban csak részlegesen). A keratoprotézis frontlemezének széléig növő, és a felszínt záró hámréteget az általunk használt keratoprotézissel hasonló szerkezetű Boston-típusú keratoprotézis esetén AS-OCT-vizsgálattal több közleményben kimutatták. Fernandez 83%-ban (14), Garda 86%-ban (15), Shapiro 65%-ban ( 19) észlelte a protézis széléig érő hámszövetet. A Boston-típusú keratoprotézisek esetén az endophthalmitis prevalenciája 10 éves periódus alatt 5,4% (19) és oka elsősorban az, hogy a frontlemez alatt az optikai törzs mellett kórokozók juthatnak a szembe (14). Véleményünk szerint ezért a keratoprotézis intraoperativ gondos és maximálisan szoros illesztése rendkívüli fontosságú, amely gyakorlatilag csak keratoplasztikával kombinálva lehetséges. Ez teszi lehetővé, hogy a corneahám elérje és mint egy barrier, körkörösen zárja a frontlemez szélét. Ezáltal a könnyfilm felől a keratoprotézis frontlemeze alatti „kommunikáció” megszű-
