Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-06-01 - Supplementum
Kongresszusi összefoglalók EOS A keratoconus korai diagnosztikája Nagy Zoltán Zsolt Semmelweis Egyetem ÁOK Szemészeti Klinika, Budapest A cornea topográfok megjelenésével a még jó korrigált látóélességgel rendelkező, réslámpás jeleket nem mutató, enyhe keratoconusban szenvedő betegek felismerése elérhetővé vált. Kérdéses, valamint unilaterális formának tűnő esetekben Scheimpflug-kamerás vizsgálatokkal azonban minden eddiginél korábbi stádiumban, a hátsó cornealis felszín vizsgálatával, elevációs térképek elemzésével és a számos pontot vizsgáló pachymetriás térképek értékelésével, valamint bilaterális, illetve a két szem között fennálló aszimmetria vizsgálatával minden eddiginél koraibb stádiumban diagnózishoz juthatunk. A diagnosztikus eszköztár fejlődésének köszönhetően a keratoconus napjainkban már szubklinikai formában is kimutatható, biztonságosabbá téve a refraktív sebészeti beavatkozásokat, és köszönhetően a rendelkezésre álló cross-linking kezelésnek a további állapotromlás progresszió esetén megelőzhető, valamint az esetleges progressziókezelést követően időben kimutatható. Early diagnosis of keratoconus Zoltán Zsolt Nagy Department of Ophthalmology, Semmelweis University, Budapest Diagnosis of patients suffering from early keratoconus with still good corrected visual acuity and without slit lamp findings has become possible since the introduction of corneal topography. In the case of questionable cases or possibly unilateral disease, diagnostic examinations using Scheimpflug camera makes the diagnosis possible in an earlier stage than ever before, evaluating the posterior corneal surface, elevation and pachymetric maps, and bilateral data regarding corneal asymmetry between the two eyes of the patients. Nowadays, due to the evolution of diagnostic tools, keratoconus can be identified in subclinical stages, making corneal refractive procedures safer and giving the possibility to stop the progression early with cross-linking treatment. ЕОЭ A lencsetok szerepe a modern szürkehályog-sebészetben Binó Zsolt PTE ÁOK, Szemészeti Klinika, Pécs A zárt tokos szürkehályog-műtét során a lencsetok eltávolításra került, így a szem két (elülső és hátsó) compartmentje közötti határ eltűnt. Ez számos szövődményhez (üvegtest-veszteség, cisztoid maculaödéma, ideghártya-leválás, szaruhártya-dekompenzáció) vezetett, és elveszett egy természetes támaszték a hátsócsarnokba ültethető műlencse (PC-IOL) számára. Rövidesen igazolódott, hogy az ép hátsó lencsetok a fenti szövődményeket drasztikusan csökkenti, beültethető PC-IOL, a betegek rehabilitációja sokkal sikeresebb és gyorsabb. A szürkehályog-műtét fejlődésével egyre többet tudunk meg a lencsetok anatómiájáról, fizikai-kémiai viselkedéséről is, és a lencsetok szerepe az utóbbi évtizedekben erősen megnőtt. Egyértelművé vált a capsulorhexis (CCC) előnye a többi capsulotomiával (pl. „can-opener”, „envelope”) szemben, valamint annak fontossága, hogy a CCC körkörösen fedje a PC-IOL-t, ami különösen prémium (tórikus és multifokális) műlencsék esetén fontos. A lencsetok jobb megismerése segített bennünket a gyermekkori kataraktaműtétek egyre jobb eredményeihez, a hátsó rhexis (PCCC), az azon át elvégzett elülső vitrectomia, illetve a műlencse optikájának „kigombolása” révén. A tokfeszítő gyűrű (CTR, Cionni-gyűrű) használata ugyancsak feltételezi az ép lencsetokot, így ma már a traumás szubluxált kataraktás, illetve Marfan-szindrómás esetek is nagyrészt sikerrel kezelhetők. A lencsetok festése és egyben fizikai tulajdonságának megváltozása a hypermatur katarakta műtéténél segít, és újabban előtérbe került a CCC szilárdságának vizsgálata a különböző módokon (pl. femtolézerrel, diathermiával, manuálisan, vitrectommal) végzett CCC-k során. The role of lens capsule In modern cataract surgery Zsolt Biró University of Pécs, Faculty of Medicine, Department of Ophthalmology, Pécs As the lens capsule was completely removed during intracapsular cataract extraction (ICCE) the natural border between the two (anterior and posterior) compartment of the eye disappeared. This led to several complications (vitreous loss, cystoid macular oedema, retina! detachment, corneal decompensation), and the natural support for PC-IOL was also lost. Soon it became clear, that all the above complications can be dramatically reduced by keeping the posterior capsule intact, PC-IOL can be easily implanted, leading to much better and quicker rehabilitation of the patients. With the development of cataract surgery we have gained more and more knowledge of the anatomy, physico-chemical behaviour of the lens capsule, and its role become more and more important. It become evident, that capsulorhexis (CCC) is superior to other capsulotomies (e.g. „can-opener", „envelope") and the importance of CCC covering the optic of the PC-IOLs is mandatory, especially in premium (toric és multifocal) lenses. Knowing the capsule better helped us to achieve good results in paediatric cataract surgery, by performing posterior CCC and core vitrectomy through it, or using it to button the lens optic through it. Intact capsular bag is required to use capsular tension rings (CTR, Cionni ring) and in this way traumatic subluxated cataracts and Marfan syndrome cataracts can be successfully treated in most of the cases. Dyeing the capsule and changing its physical characteristics at the same time helped us performing surgery on hypermature cataract and lately the strength of CCC is widely examined after various (e.g. femtdaser, diathermy, manual, vitrectomy) CCC. * T-1—1---------!—'W
