Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)

2016-03-01 / 1. szám

Morphological characterises of cell damage zsugorodás következtében szabály­talan alakú volt, míg a sejtmag hár­tyája folytonos maradt (2. A ábra). A citoplazmát illetően is különbsé­get láttunk az I. és II. csoport sejtjei között. A II. csoport sejtjei túlnyo­mó részt jól megőrzött sejtorga­­nellumokat és az elektronmikro­szkópos képen világosabb citoplaz­mát tartalmaztak (2. D ábra), mint az I. csoport elektrondenz citoplaz­­mája, amely zsugorodott organellu­­mokat tartalmazott (2. C ábra). A sejt zsugorodásának köszönhetően, ami gyakran megfigyelhető az I. csoportban, a sejt-sejt közötti kapcsolatok, illetve a sejt- és az extracelluláris mátrix közötti kap­csolatok eltérései voltak megfigyel­hetőek. Ezek a sejteket egymástól, illetve a bazális membrántól szét­választó széles rések formájában je­lentkeztek (2. E ábra). Ezzel szem­ben az esetek többségében a II. cso­portban jól megtartottak maradtak az epithelsejtek közötti, illetve a sejt - és a bazális membrán közötti kapcsolatok (2. F ábra). Több eset­ben megfigyeltük, hogy a sötét, elektrondenz citoplazmájú sejtek­hez világos citoplazmájú, normál sejtek kapcsolódtak, ami arra utal, hogy a sejtek közötti kapcsolat egyik, vagy mindkét sejtben jelenlé­vő komponense sérült. Az I. és II. csoport közötti különb­ség szembetűnőbb volt akkor, ha a sejtek és az extracelluláris mátrix kapcsolatát vettük figyelembe. Míg a II. csoportban többségében megfe­lelően kapcsolódtak az epithelsejtek a lencsetokhoz, az I. csoportban nagy rések választották el a sejt bazális felszínét a toktól (2. C ábra). A degeneratív sejtek arányának a meghatározásához a félvékony metszeteken látottakat a teljes vas­tagságú szöveti mintán kvantifi­­káltuk. Eredményeink szerint, hogy az elülső lencsetok manuális eltávolítása után a sejtek 85,39%-a tartalmazott degeneratív jeleket, míg a femtoszekundum lézeres capsulotomia esetén a sejtek 77,82%-ában figyeltünk meg sejt­pusztulásra utaló elváltozást, azonban a két csoport közötti kü­lönbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A megfigyelt morfoló­giai elváltozások alapján arra gon­doltunk, hogy az epithelsejtekben látott sejtdegenerációk mögött apoptózis állhat. Emiatt immunhisztokémiai vizsgá­latokat végeztünk, amelynek célja a p53 fehérje kimutatása volt. Mind­két csoportban az epithelsejtek erő­teljes festődését láttuk az elülső lencsetok perifériás területein (3. A, 2. ábra: Transzmissziós elektronmikroszkópos fel­vételek az elülső lencsetok epithelsejtjeiről manuális CA, C, El és femtoszekundum lézeres capsulotomia CB, D, FI után. A: Zsugorodott sejtmag Cnyíl], sza­bálytalan, de láthatóan folytonos a membránnal, kö­rülötte sötét citoplazma B: Az A képen láthatókkal ellentétben, az epithelsejtek citoplazmája világos ma­radt, és a sejtmag kerek formájú femtoszekundum lézeres capsulotomia után. C: Citoplazmatikus vakuolák manuális CCC után. □: Az epithelsejtek bazális felszíne kapcsolódik a bazális membránhoz femtoszekundum lézeres capsulotomia után, a sej­tek apikális felszínén megőrzöttnek tűnő sejt-sejt kapcsolatokat CF). E: Sejtkapcsolat két epithelsejt között. Az egyik sejt citoplazmája világos, míg a másik citoplazma sötét a sejt zsugorodása miatt. A nyíl rámutat a két sejt között kialakult résre, amely a sejt zsugorodásának következtében jelenik meg ma­nuális capsulotomia után. Lépték: IO pm az E, 30 pm az A, B, D, F és 50 pm a C képen 18

Next

/
Thumbnails
Contents