Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)

2016-09-01 / 3. szám

A sebészileg indukált asztigmatizmus hatásának hosszú távú elemzése 1 . táblázat: Összefoglaló táblázat a sebészileg indukált asztigmatizmus mértékeiről kettős cornealis sebnyitás után. A cornealis seb helyze­te szerint felső, ferde és temporális csoportokat különítettünk el, az adatokat a műtét után 2 hét­tel illetve átlagosan 9,12 hónappal is feltüntettük. S5°/o Cl: az átlagérték 95°/o konfidencia intervalluma Követési idő Átlag (szórás) (D) 95% Cl (D) Felső 2 hét 1,26 (0,65) 1,12-1,40 átlag 9 hónap 1,05 (0,61) 0,93-1,18 Temporális 2 hét 1,33 (0,78) 1,13-1,53 átlag 9 hónap 1,13 (0,59) 0,98-1,28 Ferde 2 hét 1,29 (0,83) 1,02-1,56 átlag 9 hónap 1,06 (0,70) 0,82-1,29 A statisztikai analízist a MedCalc 10.0 (MedCalc Software, Ostend, Belgium) és a Microsoft Excel (Microsoft, Redmond, Washing­ton DC, USA) szoftverekkel vé­geztük. Leíró statisztika esetén átlag, szórás (standard deviáció, SD) értékeket, mérési tartományt (range) és az átlag 95% konfiden­cia intervallumát (95% Cl) adtuk meg. Mann-Whitney-tesztet hasz­náltunk az egyes adatcsoportok összehasonlítására, kettőnél több adatcsoport összehasonlításánál ANOVA-tesztet végeztünk. Spear­­man-tesztet használtunk a korre­lációk kiszámítására. A statiszti­kai analízisek során p = 0,05 szi­­gnifikanciaszintet alkalmaztunk. A sebészileg indukált cornealis asz­tigmatizmus vektorának mértékét és irányát a Holladay-Cravy- Koch-féle vektoranalízis módszer­rel (15) számoltuk ki az automata keratometria (IOLMaster) adatai alapján a pre- és posztoperatív, át­lagolt eredményeket figyelembe véve. Az SPSS DeltaGraph szoft­vert (verzió: 5.6) használtuk az in­dukált asztigmatizmus vektorok analízisénél az esetek polar-grafi­­konokon történő egyenkénti meg­jelenítéséhez. Eredmények A betegeink életkora 71,2 év (SD: 11,4 év; tartomány: 32,6-93,6 év) volt. A vizsgált szemek preoperatív cornealis asztigmatizmusa 1,16 D (SD: 0,43 D; tartomány: 1,11-3,21 D; 95% CL 1,14-1,32 D), tengely­hossza 23,61 mm (SD: 2,11 mm), az elülső csarnok mélysége pedig 3,15 mm (SD: 0,40 mm) volt. Ezen adatok nem mutattak statisztikai­lag szignifikáns különbséget a há­rom vizsgált csoport között (ANOVA p>0,05). Nem figyeltünk meg az OCCI-csoportban sem a sebkészítéssel összefüggésbe hoz­ható szövődményt (sebelégtelenség vagy endophthalmitis). A követési idő végén a poszt­operatív cornealis asztigmatizmus 0,45 D (SD: 0,2 D; 95% CL 0,39-0,56 D) volt. A sebészileg in­dukált asztigmatizmus mértéke a 2. posztoperatív héten 1,29 D (SD: 0. 73 D; 95% CL 1,19-1,39 D) volt, a követési idő végén pedig 1,08 D (SD: 0,62 D; 95% CL 0,99-1,17 D). A követési idő végére az indukált asztigmatizmus mértéke szignifi­kánsan csökkent (p=0,003). A cor­nealis seb helyzete szerint kialakí­tott 3 csoport esetén tapasztalat in­dukált asztigmatizmus értékeket a 1. táblázat mutatja. Az 1. ábrán a 1 . ábra: A sebészileg indukált asztigmatizmus a követési idő végén [átlago­san 9,12 hónap] kettős cornealis sebnyitás után. Minden pont egy-egy beteg adatait reprezentálja. Az origótól való távolság mutatja az indukált asztigma­tizmus nagyságát, minden egyes kör 1 ,□ D-t jelöl. A felső két negyedben lévő pont direkt, az alsó két negyedben lévő pont indirekt asztigmatizmus indukci­ót mutat. Az 1a grafikonon a felső sebzés tn = BBl esetén látható a döntően indirekt irányú asztigmia-indukció. Az 1b grafikonon a ferde Cn=3B], az 1 c-n a temporális sebzésű betegek Cn=B2D alcsoportjait ábrázoltuk

Next

/
Thumbnails
Contents