Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-06-01 / 2. szám
In vivo corneal confocal microscopy for assessment of diabetic neuropathy idegrostok száma is látszólag kevesebb. A szubbazális plexus a leggyakrabban vizsgált idegrost-hálózat a szaruhártyában, főleg DK esetén (10, 11) (1. ábra). A szubepitheliális plexus a Bowmanmembrán és a stroma között található, sokszor kapcsolatban van a Bowman-membránt áttörő kis idegrostok révén a szubbazális plexusszal. Ez a hálózat főleg a szaruhártya széli részén található, kevesebb egyenes és több kanyargós lefutású rostocskával (12). A stroma idegrostjai a középső és az elülső stromarészben találhatók, vastagabbak, változatos lefutási irányúak (2., 3. ábra). Az idegrostok sűrűsége a szaruhártya széli része felé kifejezettebb (11, 12). Visser és munkatársai a stroma idegrostjainak két típusát különböztették meg, feltételezve az ennek megfelelő eltérő funkciót: a dichotomikusan elágazó végű, egyenes rostokat, valamint tortuózus, gyöngyfüzérszerű rostokat (13). A corneában már a múlt században Engelmann felfedezett dendritikus vagy poligonális, ún. Langerhanssejteket. Ezek a sejtek főleg a szaruhártya perifériás részén találhatók, lokális immunfolyamatok beindításában, szabályozásában van szerepük, stimulálják a T- és B-sejtes lymphocyta-közvetített immunválaszokat. Alapvető Zhivov és munkatársainak közleménye egészséges szaruhártyák Langerhans-sejt sűrűségének IVCCM-os vizsgálatáról. A Langerhans-sejtek vizsgálata az utóbbi időkben az érdeklődés előterébe került nemcsak lokális, hanem általános betegségek szaruhártyában is jelentkező, különböző patológiás folyamatai esetén (14, 27, 29). A diabéteszes szaruhártya egyes sejtrétegeiben leírt sűrűségbeli és morfológiai eltéréseken (35, 36, 37) kívül a corneális idegrostok cukorbetegség okozta számbeli és alaki elváltozásainak vizsgálata, annak szoros kapcsolata a DN-nel az elmúlt években került előtérbe. Az IVCCM legnagyobb klinikai jelentősége a DN meglétének és súlyosságának kimutatása a szaruhártya károsodott idegeinek, valamint megnövekedett Langerhans-sejt sűrűségének in vivo vizsgálatával. Szaruhártya idegek ÉS DIABÉTESZES NEURDPATHIA A DN az idegrendszer bármely területén jelentkezhet. Valamennyi 2-es típusú diabéteszest érintheti, ugyanígy az 5 éven túl fennálló 1-es típusú cukorbetegeket. A DN-nek két alaptípusa ismeretes: a szenzorimotoros és az autonóm neuropathia. Leggyakoribb megjelenési formája az ún. krónikus disztális szenzorimotoros neuropathia, amely a DN-es esetek 50%-ában jelen van. Jellegzetessége a végtagok érző idegeinek károsodása, elhalása, amely érzészavarhoz, traumás ulcerációhoz, fertőzéshez, végső soron amputációhoz vezethet. A szenzoros neuropathia a beteg életminőségét, munkaképességét ronthatja, idősebbek elesésének kockázatát fokozza, végső soron mortalitását növeli. A diabéteszes autonóm neuropathia a hosszú fennállású és nemkontrollált cukorbetegségnél gyakoribb, főleg a kardiovaszkuláns rendszert érinti (15). A perifériás DN a klinikumban későn vagy egyáltalán nem kerül diagnosztizálásra. Az EURODIAB ÍDDM Szövődmény Vizsgálatban résztvevő Kempler és munkatársai meghatározása szerint a DN diag-2. ábra: Stromális idegek in vivo SSGM-képei egészséges szaruhártyában 3. ábra: Diabéteszes betegek szaruhártya-stromájában megfigyelt kanyargós stromális idegek in vivo SSCM képe
