Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-06-01 / 2. szám

In vivo konfokális cornea mikroszkópia a diabéteszei neuropathia diagnosztikájában szisztémás betegségeknek a szaru­hártyában is jelentkező patológiás folyamatainak noninvazív vizsgála­tában, nyomonkövetésében. A módszer legnagyobb klinikai jelen­tősége a DN meglétének és súlyos­ságának kimutatása a szaruhártya károsodott idegeinek, valamint megnövekedett Langerhans-sejt sű­rűségének in vivo vizsgálata segítsé­gével. AZ EMBERI SZARU­­HÁRTYA ANATÓMIÁJA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ IDEGROSTOKRA A cornea az emberi szervezet egyik legcsodálatosabb és legfigyelemre­méltóbb szövete. A szaruhártya teszi lehetővé a látást, átlátszósá­gánál fogva „ablak a világra”. A sza­ruhártyát különböző rétegek alkot­ják, melyek mindegyikét szigorú, szabályos sejtstruktúra jellemez. A szaruhártya épségéhez, átlátszósá­gának fenntartásához ezen struktú­­ra/szerkezet kényes egyensúlya szükséges. Ha ez a szabályos struk­túra valamilyen kóros állapot vagy kórfolyamatok következtében meg­bomlik, a cornea transzparenciája csökken, jelentősen károsítva a lá­tást. Jól ismertek a szaruhártya rétegei: az epithelium, a stroma, az endo­thelium, az epithelium és a stroma között található Bowman-memb­­rán, valamint a stroma és az en­dothelium között található Dua­­féle pre-Descemet-membrán és a Descemet-membrán. Az epitheli­um három része a szuperficiális sejtsor, a poligonális, szárnyas sej­tek és a bazális sejtek rétege. A Bowman-membrán a bazális sejtek alatt lévő amorf membrán, mely főleg kollagénrostokat tartalmaz. A szaruhártya kb. 90%-át kitevő stro­ma koliagénrostokból, keratocy­­tákból és sejtközötti állományból áll. A sejtközötti állomány - a fib­­ronektin és a proteoglikánok - ká­rosodása jól ismert diabéteszben, és szerepet játszhat az idegrost-káro­sodásban és megváltozott regenerá­cióban. A cornea stroma és a Des­cemet-membrán között 2013-ban Dua és munkatársai által leírt és el­nevezett új anatómiai entitás a 10,15±3,6 mikrométer vastagságú, acelluláris, döntően 1-es típusú kollagénrostokból álló Dua-féle pre- Descemet-membrán, amely vékony­sága ellenére igen erős, a levegőnek át járhatatlan réteg, és a szaruhártya hátulsó részének sebészetében fel­tételezik jelentőségét (38). A Des­cemet-membrán a szaruhártya en­­dotheliumának sejtmentes bazál­­membránja, amely a kor előreha­ladtával egyre kifejezettebbé válik. Az endothelium egyrétegű, hexago­­nális vagy poligonális sejtekből álló monolayer. A szaruhártya az emberi szervezet legsűrűbben beidegzett szövete, itt a legnagyobb az egységnyi területre eső érző idegrostok száma. Ez a gaz­dag beidegzés elengedhetetlen az egészséges szemfelszín fenntartásá­ban, trofikus funkciót lát el, fontos szerepe van a szaruhártya védelmé­ben a külső károsító hatásokkal szemben, az epithelium integritá­sának biztosításában, a sejtproli­­feráció szabályozásában, a corneális sebgyógyulás és regeneráció elősegí­tésében (10). A beidegzés eloszlása a corneán belül sem egyenletes, a szaruhártyahám középső kéthar­mada 5-6-szor dúsabban beideg­zett, mint a periférián. Müller és munkatársai szerint a szuperficiális epitheliális rétegben kb. 7-16 ezer érzőideg-végződés található négy­zetmilliméterenként. Összehason­lításképp a corneális beidegzés 20- 40-szerese a fog-pulpáénak és 300-600-szorosa a bőrének. A szaruhár­tya idegeinek túlnyomó többsége szenzoros, amelyek a nervus trige­minus ophthalmicus és maxillaris ágából erednek. Az idegrostok a szaruhártyába a stroma elülső har­madában, a felszínnel párhuzamo­san, a periférián lépnek be. Az ideg­rostok a limbus után 1 mm-rel elve­szítik myelin-hüvelyüket, csak Schwann-sejtek burkolják őket. A myelin-hüvely elvesztése elenged­hetetlen a szaruhártya átlátszósá­gának fenntartásához. Az egyes idegrostok 90°-os fordulattal a fel­szín felé tartanak, majd áttörve a Bowman-membránt újabb irány­­változtatással, a szaruhártya felszí­nével párhuzamosan és egyre kisebb ágakra oszlással hálózatot, plexust alkotnak. Az egyes szabad idegrost­végződések ebből a plexusból tör­nek a felszín felé (10). A szaruhártya idegrostjainak há­rom fő rétegbeli eloszlását lehet el­különíteni: a szubbazális plexus, a szubepitheliális plexus, valamint a stromális idegrostok. A szubbazális hálózat a bazális epi­­theliális sejtek rétege és a Bowman­­membrán között található, egyenes és gyöngyfüzérszerű idegrostok ke­veréke. A rostok dúsan anaszto­­mizálnak egymással, sűrű homogén hálózatot alkotva. Az idegrostok sű­rűsége függ a vizsgáló technikától is: a lézer scanning CCM feloldóké­pessége jobb, mint a régebbi scan­­ning-slit CCM és tandem scanning CCM-nál, utóbbiaknál a periféria felé csökken a kontrasztosság, ennek megfelelően a kimutatható 1 . ábra: Szubbazális idegrostréteg típusos in vivo konfokális mikroszópos képe scanning-síit rendsze­rű konfokális cornea mikroszkóppal A: egészséges szaruhártyában, B: diabéteszes szaruhártyában

Next

/
Thumbnails
Contents