Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-06-01 / 2. szám

In vivo corneal confocal microscopy for assessment of diabetic neuropathy

500 ezer embert érint. Átfogó szemészeti elemzést Schneider és Süveges közölt, 66.493 gondozott cukorbeteg adatait, ezen belül a retinális szövődményeket elemezve 2004-ben. Vizsgálataik szerint a di~ abéteszesek 23,5%-a volt 1-es típusú, 65,4%-a 2-es típusú, a betegek 60,24%-át gondozták RD miatt, és a vizsgált populációból 7,27% vakult meg (3).

A cukorbetegség incidenciájának és prevalenciájának növekedése mellett az egyre javuló egészségügyi gondozás miatt a betegek várhatóan egyre hosszabb ideig élnek együtt a betegséggel, és főleg annak szövődményeivel. A DM leggyakoribb, jól ismert, hosszú távú szövődménye a DR és diabéteszes nephropathia. Az utóbbi időben egyre hangsúlyozottabb diabéteszes szövődmény a diabéteszes neuropathia (DN), ezen belül a külön klinikai, valamint diagnosztikus jelentőséggel bíró diabéteszes keratopathia (DK), amely az alapbetegség gyakoriságának növekedésével szintén egyre jelentősebbé válik.

Az utóbbi évtizedben a DN klinikai és prognosztikus jelentősége, vizsgálata világszerte a diabetológusok és a neurológusok érdeklődésének előterébe került. A neuropathia gyakoriságát a legújabb tanulmányok 50-90% közöttinek találták. Nemcsak a leggyakoribb, de a legköltségesebb diabéteszes szövődmény lett, amely a betegek kb. 20%-ában fájdalmas neuropathiához vezet, a végtag-fekélyek és az amputáció rizikóját 23-szorosan, valamint az autonóm idegek DN-ja a mortalitás rizikóját 11-szeresen megnövelheti (4).

A DN fontosságának felismerése ellenére a diagnosztikus vizsgálatok nem egyértelműek. A klinikai-neurológiai vizsgálatok, kvantitatív érzővizsgálatok, a vibráció és a hőmérséklet érzékelése, valamint az elektrofiziológiai vizsgálatok másmás idegrost károsodására specifikusak, szubjektivek és nem mindegyikük reprodukálható. Legmegbízhatóbbnak a bőrbiopszia bizonyult, amely azonban invazív vizsgálat, és speciális laboratóriumi gyakorlatot igényel.

Az in vivo konfokális cornea mikroszkópia (IVCCM) gyors, nem invazív szaruhártya-vizsgálati technika, amely alkalmas a korai idegrost-károsodás kimutatására. A módszer reprodukálható, szenzitív, specifikus, megbízható és széles körű alkalmazásáról az utóbbi években számos tanulmány jelent meg, elsősorban a DN monitorozására (5). Közleményünkben az egészséges cornea beidegzésének részletes anatómiai bemutatása után összefoglaljuk a diabéteszes szaruhártya károsodott idegelváltozásaival foglalkozó legújabb kutatások eredményeit, melyek segíthetnek a DN diagnosztikájában, súlyosságának megítélésében.

In vivő konfokális

CORNEA MIKROSZKÓPIA

Az in vivo konfokális cornea mikroszkópia valós idejű, in vivo és neminvazív módszer a szaruhártya szerkezetének és sejtrétegeinek vizsgálatára. Az eljárás nagyfelbontású, sejtszintű képet biztosít a szaruhártya tetszőleges, igen vékony szeletéről, ezáltal lehetővé válik különböző corneális struktúrák in vivo elemzése anélkül, hogy hagyományos szövettani eljárások alkalmazására kényszerülnénk.

Az IVCCM az ún. konfokális elven alapul, ahol a megvilágítás (kondenzor) és az obszerváció (objektív) fókuszpontja egybeesik, csak a fókusz közeli, tetszőleges kis térfogatban levő struktúrákról visszavert fény alkot éles képet, a közös fókuszponton kívüli objektumról visszaverődő kép szétszóródik. A konfokális módszer ezen tulajdonsága, hogy csak a fókusz-síkból érkező fénysugarak alkotnak képet, a hagyományos fénymikroszkópiánál vagy a réslámpás vizsgálatnál lényegesen nagyobb felbontóképességet tesz lehetővé. Napjaink modern konfokális cornea mikroszkópjaiban (CCM) a módszer laterális felbontóképessége 1-2 /im, axiális felbontóképessége 4-10 fim is lehet, a

nagyítást akár 600-800-szorosára is megnövelve (5).

Az első konfokális elven alapuló mikroszkóp felfedezése Marvin Minskya Harvard Egyetem fiatal kutatója nevéhez fűződik (6). A vizsgáló eljárás 3 fő továbbfejlesztett módszere ismeretes: a fehér fényt használó tandem scanning CCM (TSCM) és a scanning-slit CCM (SSCM), valamint újabban a lézerfényt használó, lézer scanning CCM (LSCM). A TSCM ma már nincs gyakorlati forgalomban. SSCM-módszert (Nidek Confoscan 4, Nidek Technologies, Padova, Olaszország és Tomey Confoscan P4, Tomey, Erlangen, Németország) alkalmazta az eddigi legtöbb tanulmány McLaren és munkatársai tapasztalata szerint könnyű kezelni, gyors, élesebb, kontrasztosabb kép nyerhető vele, ezáltal alacsonyabb kontrasztú szaruhártyarétegek is vizsgálhatóvá váltak (7). Legmodernebb konfokális mikroszkóp a lézerfényt használó LSCM, a Heidelberg Retina Tomográf (HRT) Guthoff és munkatársai által továbbfejlesztett módosítása, a Rostock Cornea Modul (HRT-RCM, Heidelberg Engineering, Heidelberg, Németország) (8). Előnye a szélesebb szemészeti alkalmazhatóság: vele jól vizsgálható a corneán kívül a limbus, a kötőhártya, az ínhártya, a szemhéjak és a könnyfilm is. Kontrasztosabb képet ad a másik két alaptípussal összehasonlítva az epitheliumról, a stromáról, legfőképpen a corneális idegekről, de az endothelium vizsgálatára kevésbé alkalmas. A vizsgált paraméterek kvantitatív elemzése különböző szoftverek segítségével lehetséges. Legújabban néhány CCM-os kutatócentrumban helyi fejlesztések nyomán teljesen automatizált, kétdimenziós, valamint háromdimenziós ideg-rekonstrukciós képek elemzése is lehetséges (9).

Ismeretes az IVCCM részben diagnosztikus, részben leíró jellegű alkalmazása különböző helyi szaruhártya-betegségnél. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb jelentősége van a CCM-nek különböző,

70