Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-12-01 / 4. szám
Az ultraszéles látószögű pásztázó oftalmoszkóp összehasonlítása 1 . ábra: Egyik vizsgált betegünk szemfenéki felvétele Optomap készülékkel CA], illetve ETDRS "7- mezős standard módszerrel CB]. A fotók az IMO Barcelona archívumából származnak A „Supervisor” értékelését vetettük össze a másik két vizsgáló („A” és „B” vizsgáló) eredményeivel. Azokat a változókat vettük figyelembe, amelyek egy adott eltérés meglétére kérdeznek rá (igen vagy nem). A kappa-mutató értelmezése: 0-0,2: gyenge, 0,21-0,4: kielégítő, 0,41-0,6: közepes, 0,61-0,8: jó, 0,81-1: kiváló. Variancia-analízissel (ANÓVA) határoztuk meg a két módszer közötti különbségeket statisztikai szempontból. Annak a megítélésére, hogy ezek a kimutatott különbségek a különböző módszereknek, vagy a vizsgálók eltérő értékelésének köszönhetőek, esetleg mindkettőnek, kéttényezős varianciaanalízist alkalmaztunk. A szignifikancia szintnek p<0,05 értéket választottuk. Eredmények Meghatároztuk az Optomap szenzitivitását és specificitását az ETDRS 7-mezós standardjával öszszevetve: összességében a szenzitivitása 87%-nak, a specificitása 86%-nak bizonyult. Ennek kiértékelése csak a „Supervisor” eredményei alapján készült csökkentve ezzel az emberi tényezőkből adódó hibalehetőséget. Külön a proliferativ diabéteszes retinopathiára jellemző preretinális vérzés és neovaszkularizáció esetén a szenzitivitás és specificitás is 100% volt, maculaödéma esetén pedig 81%, illetve 33%. A vizsgálók összevethetőségére vonatkozó eredményeket (kappa együttható) az 2. táblázatban tüntettük fel. Ezek alapján a legnagyobb fokú statisztikailag szignifikáns egyezést a vérzések/mikroaneurizmák meglétére (kappa-mutató: kiváló és közepes a két vizsgáló esetén külön-külön), a neovaszkularizáció meglétére (kappa-mutató: jó/jó), korábbi lézerkezelés nyomaira (kappa-mutató: kiváló/kiváló) és az egyéb patológiás jelek meglétére (kappa-mutató: közepes/közepes) vonatkozóan találtunk. Vizsgáltuk külön-külön a három vizsgáló orvosnál a két módszer összevethetóségét egyrészt az öszszes diabéteszes eltérés meglétének figyelembe vételével (beleértve a maculaödéma meglétét), illetve külön csak a proliferativ diabéteszes retinopathiára utaló változók (neovaszkularizáció, preretinális vérzés) esetében. Az eredményeket a 3. táblázatban tüntettük fel. A két módszer közötti különbséget statisztikai szempontból varianciaanalízissel határoztuk meg. Ehhez a „Supervisor” 7-mezős standard felvételekről készült értékelését vetettük össze a másik két vizsgáló