Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-12-01 / 4. szám

Comparison of ultra-wide field scanning laser ophthalmoscopy

A WHO adatai alapján 2014- ben a felnőtt lakosság (18 év feletti) 9%-a szenvedett diabéteszben világszerte (14). A diabéteszes betegek 34,6%-ánál diagnosztizálható valamilyen fokú diabéteszes retinopathia (ez világszerte körülbelül 93 millió embert jelent), ezen belül a két látást veszélyeztető komplikáció, a proliferativ diabéteszes retinopathia, illetve a maculaödémában gyakorisága 7% és 6,8% (15). Schneider és munkatársai (10) 2002-ben nyert magyarországi adatokat dolgoztak fel, melyek alapján a diabéteszes betegek 60%-ánál állt fenn diabéteszes retinopathia, és ennek következtében 7%-uk vakult meg. Egy 2013-ban megjelent közlemény (7) szerint szintén Magyarországon a három leggyakoribb vaksági ok között harmadikként szerepelt a diabéteszes retinopathia, amely a fejlett országokban találtakkal nagyrészt megegyezik. A diabéteszesek látásvesztésének a leggyakoribb oka a diabéteszes maculaödéma, szerencsére ennek mind a diagnosztikai, mind a terápiás lehetőségei jelentősen bővültek az utóbbi években (9). A fenti adatok tükrében egyre nagyobb jelentőséget kap a betegek szűrése, hiszen a diabéteszes retinopathia a korai stádiumokban még kezelhető. A betegek nagy száma miatt a telemedicina is jelentős, amely során jó minőségű felvételek készítésével a szűrés távolról is megvalósítható (11,16). Fiedler О és munkatársai (3) digitális nem midriatikus 45 fokos funduskamerával olyan diabéteszes betegek szemfenéki felvételeit elemezték, akiknél képek nem szemészeti intézményben készültek, hanem belgyógyászati osztályon. Ok is arra a következtetésre jutottak, hogy a telemedicinális fundusvizsgálat alkalmas a szemfenéki eltérések vizsgálatára, szűrésként jól alkalmazható.

Az Optomap egy pásztázó oftalmoszkóp ultraszéles látószöggel, kettő vagy három különböző hullámhosszú lézerfény alkalmazásával, amellyel a szemfenék kb. 200

fokban vizualizálható a fundus nagy részét láthatóvá téve. Mindez a másodperc tört része alatt, a standard ETDRS-felvételeknél szignifikánsan gyorsabban, pupillatágítás nélkül kivitelezhető (12). Mivel a készülék zöld és közel infravörös fényt is kibocsát, képes a retina különböző rétegeinek vizsgálatára, ezzel információt nyújtva a szűrő változtatásával az ideghártya különböző speciális lokalizációban elhelyezkedő patológiás elváltozásairól. A Moorfields képelemző centrumában is egyre gyakrabban alkalmazzák az Optomap kamerát. A fenti tulajdonságának köszönhetően alkalmasnak bizonyult például a rosszindulatú chorioidális elváltozások benignus elváltozásoktól való elkülönítésére igen nagyfokú diagnosztikus pontossággal (6). Az Optomap az elülső struktúrák vizsgálatában is sikeresnek bizonyult (2). Jelen vizsgálatunk célja az Optomap készülék erősségeinek és gyengeségeinek felderítése volt diabéteszes retinopathiás betegek vizsgálatán keresztül, az ETDRS 7-mezós standard 30 fokos felvételeivel öszszehasonlítva.

Módszerek

Az egy centrumban végzett, de két helyen kiértékelt tanulmányban diabéteszes retinopathiában szenvedő, korábban már valamilyen szemészeti kezelésen átesett betegeket vizsgáltunk. A vizsgálatban Optomap 200Tx-szel készült felvételeket vetettük össze az ETDRS 7- mezős standard felvételeivel (1. ábra), a felvételek a barcelonai Szemészeti Mikrosebészeti Intézetben (IMO) készültek. Eredetileg 10 beteget (17 szem) válogattunk be a vizsgálatba, végül azok a betegek vehettek részt benne, akiknek életkora 18 és 75 év között volt, aktuálisan 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedtek és inzulinterápiában részesültek, diabéteszes retinopathia (nonproliferativ vagy proliferativ) igazolódott náluk, amely a szemfenéki kép alapján egyértelműen diagnosztizálható

volt, és végül mindkét fent említett módszerrel (Optomap, ETDRS 7- mezős standardja) értékelhető képet lehetett készíteni. Két beteg 3 szeméről készült felvételeit kizártuk az elemzésből, mert nem feleltek meg a fenti kritériumoknak: az egyik beteg előrehaladott időskori maculadegenerációban szenvedett a diabéteszes retinopathiának minimális látható jeleivel, a másik betegnél az elkészült kép minősége nem felelt meg a követelményeknek.

A szemfenéki felvételek készítése mindkét módszernél a szemrés feltárásával történt. A képeket random módon számoztuk, hogy az értékelésnél ne lehessen tudni, mely felvételek készültek ugyanarról a szemről. A 7-mezős felvételekből készült montázs Photoshop CS6-tal (Adobe Photoshop Extended verzió, Adobe System Inc., 2012) készült. A felvételeket a betegek ismerete nélkül három retinabetegségekben tapasztalattal rendelkező orvos egymástól függetlenül elemezte (CB és SC Barcelonában és RM Budapesten). „Supervisor”ként említjük a továbbiakban azt a vizsgáló orvost (CB), akinek már több éves tapasztalata volt az Optomap készülékkel. Egy kérdőív (1. táblázat) szerint történt a felvételek kiértékelése, amely alapján részletes képet kaptunk a diabéteszes retinopathia típusáról (proliferativ vagy nonproliferatív), súlyosságáról, valamint a korábbi szemfenéki lézerkezelés jellegéről. A kérdések alapján felállítottunk egy kódrendszert 37 paraméterrel (az első három ezekből a beteg azonosítója, az elemző személye és a felvétel típusa volt) és ezekből kiindulva 198 változóval.

Statisztikai módszerek A statisztikai vizsgálatokhoz az IBM SPSS Statistics program kísérleti verzióját használtuk (IBM Corporation, 2012, USA). A vizsgálók eredményeinek összevethetőségét kappa együtthatóval vizsgáltuk. Ehhez a 7-mezős standard felvételek elemzését használtuk fel, a