Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-03-01 / 1. szám
SZEMÉSZET 152. évfolyam, 2015; 1. szám 21-26. Hátsó szegmens optikai koherencia tomográfia, ultrahang В-scan és ultrahang-hiomikroszkópia szerepe nanophthalmushan és relatív anterior microphthalmusban Schneider M iklós, Csákány Béla, Bausz M ária Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kan Szemészeti Klinika, Budapest [Igazgató: Prof. Or Nagy Zoltán Zsolt egyetemi tanár] Célkitűzés: Megvizsgálni azon micro- és nanophthalmusos betegeink hátsó szegmentumának elváltozásait, akik szürkehályog-műtéten estek át. Betegek és módszer: 20G1-2013 között phakoemulsificatio és PCL-implantáció műtétet követően vizsgáltuk a hátulsó fal vastagságát ultrahang B-scan-nel, az elülső csarnoki eltéréseket ultrahang-biomikroszkópiával valamint a retina rétegeinek elváltozásait hátulsó szegmentum optikai koherencia tomográfiával [ОСТ]. 6 beteg 11 szeme nanophthalmusos, 2 beteg 4 szeme relatív anterior microphthlamusos volt. Műtétet 8 beteg 14 szemén végeztünk. Az átlagéletkor 47,8 év (21-66 év] volt. Az átlagos követési idő 51 hónap (3-156 hónap] volt. Vizsgáltuk a látóélesség javulását és a retinalis elváltozások közötti összefüggéseket. Eredmények: ÜCT-vizsgálattal 3 beteg 6 szemében normális hátsó pólust találtunk. Azoknál a betegeknél, akiknél retina cisztákat találtunk a belső magvas rétegben (INL] és a ganglionsejt rétegben (GCL] használható látóélesség detektálható az évek óta tartó követés során. Azon betegeinknél azonban, akiknél falvastagság fokozódást, retina- és chorioidea redőket találtunk, lencseműtétjüket követően volt ugyan látóélesség javulás, de továbbra sincs olvasóképességük. Következtetések: Nanophthalmus és microphthalmus eseteiben, amennyiben lencseműtétre kerül sor az ismertetett képalkotó vizsgálómódszerek a tervezett műtét előtt és a posztoperatív szakban is segítenek a prognózis megítélésében és az esetleges fenyegető szövődmények kockázatának felmérésében. Ezen eljárások hasznosak lehetnek újabb műtétek tervezésében, amennyiben a posztoperatív periódusban konzervatív módszerekkel nem uralható szövődmények észlelhetők. Posterior segment optical coherence tomography, ultrasound b-scan and ultrasound biomicroscopy in nanophthalmos and relative anterior microphthalmus Aim: To examine the posterior pole of patients with micro- or nanophthalmos who underwent cataract surgery. Patients and methods: Patients undergoing phacoemulsification and posterior chamber lens implantation between 2Q01 and 2Q13 were studied. Posterior wall thickness was measured by ultrasound b-scan, anterior segment changes were examined by ultrasound biomicroscopy and posterior pole abnormalities by optical coherence tomography (ОСТ]. Eleven eyes of 6 patients were nanophthalmic, 4 eyes of 2 patients were relatively microphthalmic. Surgery was performed on 14 eyes of 8 patients. Mean age was 47.8 years (21-66 years]. Mean follow-up time was 51 months (3-156 months]. The relationship between post-operative best corrected visual acuity and retinal abnormalities was studied. Results: Using OCT examination we found normal posterior pole in 6 eyes of 3 patients. These patients who had retinal cysts in the inner nuclear layer (INL] and ganglion cell layer (GCL] had usable visual acuity even years after their follow-up. Those patients who had increase in the posterior wall thickness or retinal and choroidal folds experienced some visual acuity gain, but still had no reading ability. Conclusions: The aforementioned imaging methods are very useful in determining the prognosis and risk of possible threatening complications prior to lens extraction and in the post-operative period in cases of nanophthalmos and micropthalmus. These technologies can be helpful in planning new surgeries once there are post-operative complications which cannot be handled conservatively. Kulcsszavak nanophthalmus, microphthalmus, retina, optikai koherencia tomográfia, ultrahang-biomikroszkópia, B-scan nanophthalmos, microphthalmus, retina, optical coherence tomography, ultrasound, biomicroscopy, b-scan
