Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-12-01 / 4. szám
Biologie agents in ophthalmology 1 . táblázat: TNFa inhibitorok alkalmazása TNFa inhibitorok Hatóanyag Hatásmechanizmus Alkalmazás Etanercept Szolubilus fehérje TNFa,/? gátlás UVEITIS-ben hatásossága ellentmondásos hetente intravénásán 50 mg, gyerek: 0,8 mg/kg/hét Infliximab Kiméra monoklonális antitest TNFa gátlás Intravénásán 3-5 mg/kg 0., 2., B. héten, majd 3-10 mg/kg minden 4-8 héten Adalimumab Monoklonális teljesen humán antitest TNFa gátlás Subcutan 40 mg két hetente gyermekeknél <30 kg esetén 20 mg két hetente Certolizumab Humanizált, pegilált Fab fragment, monoklonális antitest TNFa gátlás Subcutan 400 mg 0., 2., 4. héten, aztán 200 mg 2 hetente Golimumab Humán monoklonális antitest TNFa gátlás Subcutan 50 mg havonta TNFa-hoz is, és így gátolja a TNF kötődését a felszíni receptorhoz, de nem pusztítja el a TNF-et termelő sejteket (6). Ezzel ellentétben tanulmányok sokasága az infliximab és különösen az adalimumab nagyfokú hatékonyságát írja le JIA-hoz társuló uveitisben (7, 8). Az infliximab monoklonális antitest, de 25%-ban még egérfehérjét tartalmazó ún. kiméra ellenanyag, ezért nagyobb mértékben immunogén. Az adalimumab már teljesen humán monoklonális antitest, így az infliximab használatakor, főleg gyerekeknél jelentkező allergiás reakciók száma jelentősen csökkent bevezetésekor, illetve szubkután alkalmazása könnyebb elérhetőséget tett lehetővé. Egyes tanulmányok az adalimumab hatékonyságát gyermekeknél JIA-hoz kapcsolt uveitisben több mint 80%nak találták az ízületi gyulladások csökkenése mellett (8, 9, 10). A szteroidok növekedésre kifejtett hatása, a hormonális mellékhatásai miatt gyerekkori uveitisekben az adalimumabot első választandó szerként javasolják alkalmazni (9, 10). A golimumab és certolizumab szemészeti tanulmányai jelenleg folynak. A golimumabot spondylarthropathiához társuló uveitisek kezelésében vizsgálják, a certolizumabot pedig rheumatoid arthritishez kapcsolt seleritisekben. Az elmúlt évek tapasztalatai és eredményei alapján a TNFa-gátló kezelésnek a szemészeti gyulladásokban is van létjogosultsága. Meg kell azonban említeni TNFagátló biológiai gyógyszerek mellékhatásait, amelyek közül a tuberkulózis kialakulását, reaktivációját, a fertőzésekre való fogékonyságot és a daganatos megbetegedések gyakoribb előfordulását kiemelném. A chorioidea immuneredetű gyulladásai között szereplő serpiginosus chorioiditisekben több munkacsoport leírta, hogy Európában több mint 60%-ban Quantiferon pozitivitást lehet kimutatni, látens TBC-t igazolva (8). Ezért a TNFa-inhibitorok ebben a betegcsoportban nem ajánlottak. A TNFa-gátlók elindítását megelőzően, majd az alkalmazás során rendszeres pulmonológiai és belgyógyászati kontroll szükséges, kizárva a tuberkulózis és akut fertőzés lehetőségét. Mivel néhány esetben biológiai terápia alatt demyelinizációs betegség alakult ki, és az anti-TNF kezeléssel való összefüggés nem zárható ki, ezért demyelinizációs kórkép fennállásakor sem indítható. Kutatócsoportok vizsgálják a TNFa-ellenes kezelés és a malignus kórképek közötti öszszefüggést, de az eredmények napjainkban nem egyértelműek. Több csoport inkább a tartós gyulladás meglétét a szervezetben nagyobb rizikónak tartja a daganatos betegségek kialakulásában, mint magát a biológiai terápiát. Gyermekeknél fontos, hogy biológiai terápia alatt élő kórokozót tartalmazó vakcinák nem adhatók. Terhességben és szoptatás alatt nem használhatóak biológikumok, ugyanis néhány esetben fejlődési rendellenességet, születési anomáliákat figyeltek meg (6, 7, 8). Az elmúlt évek tapasztalatai és gyógyszer-biztonságossági eredmények alapján azonban a TNFa-gátló kezelés jól beazonosított biztonságossági profillal bír és alkalmazásuknak a szemészeti gyulladásokban is van létjogosultsága. A TNFa-gátlók csoportján kívül is folyamatosan bővül a biológiai szerek száma. A limfocita-inhibotorok egyik jeles képviselője a rituximab, amely egy kiméra, monoklonális CD-20-elleni antitest. Non-Flodgkin-lymphomában, krónikus lymphoid leukémiában régóta használják már. Szemészeti vonatkozásban nem fertózéses eredetű seleritisek, uveitisek és az orbita autoimmun gyulladásainak hatékony kezelését mutatták ki. A tanulmányok azt bizonyították, hogy szteroid és rituximab kezelés jóval hatékonyabb, mint a korábbi konvencionális terápia: szteroid és immunszuppresszív kezelés. Behcet-uveitisben, vasculitisben és JIA-hoz társult uveitisben, amelyek TNFa-gátló kezelésre nem reagáltak, rituximabbal eredményes kezelést értek el (11, 12). A rituximab indikációja jelenleg hazánkban a TNFa-gátló kezelésre nem reagáló rheumatoid arthritis. A limfocita-inhibitorok közé tartozik az abatacept is, amely egy szolubilis T-limfocita-gátló fúziós fehérje. Leginkább TNFa-gátlókra és rituximabra sem reagáló rheumatoid arthritisban és juvenilis idiopathiás arthritisben folynak az abatacepttel klinikai tanulmányok (6). A gevokizumab és a canakinumab egy-egy speciális humanizált mo-177
